A címzett nem fogadta el

Sok évvel ezelőtt a sajtó beszámolt egy fiatalemberről, aki tudatlanul elutasított egy milliós örökséget. Hogy történhetett ilyesmi?

Két fiútestvér kivándorol Amerikába. Mivel ügyesen és szorgalmasan dolgoztak, hamarosan meggazdagodtak. Amikor egyikőjük meghalt, vagyona a másikra szállt. Azonban ő sem élt sokáig. Mielőtt elhunyt, teljes gazdagságát egyetlen európai unokaöccsére hagyta. Az illető meg is kapta az ajánlott levelet, de megtagadta az átvételét, mivel az nem volt kellőképpen felbélyegezve. Amiatti bosszúságában, hogy valami jelentéktelen portót kellett volna fizetnie, visszaküldte a levelet ezzel a megjegyzéssel: “Címzett nem fogadta el!”

                Miután az egyetlen örökös nem tartott igényt az örökségre, a vagyon átszármazott az amerikai államra. Csak három évtized múlva tudta meg az unokaöcs, mi volt a tartalma annak a levélnek, amit mérgében dacosan elutasított. A vagyon megszerzése iránti összes fáradozása eredménytelen maradt, mivel az ügy réges-rég elévült. Sem panasz, sem kérés nem tudott ezen a tényen változtatni.

Az örökkévalóságban sokan fognak keseregni, mivel elutasították a legnagyobb örökséget, az örök élet megnyerését. Isten csupán annyit várt tőlünk, hogy ismerjük el bűnös voltunkat, kérjünk a bocsánatot és köszönjük meg az örök élet ajándékát. A mögöttünk levő esztendőben is hányszor nyújtotta Isten a kezét, hogy részt adjon ebből az örökségből!

A Biblia felteszi a kérdést:

• “Hogyan menekülünk meg mi, ha nem törődünk ily nagy üdvösséggel ...? (Zsid. 2:3)

Milyen csodálatos esztendő lehetne számodra a következő év, ha minden időnek ezt a legnagyobb kínálatát, Jézus Krisztus Golgotán szerzett üdvösségét elfogadnád, és nem utasítanád el magadtól.

Élet és világosság 95/1