A dogmák fejleszthetők?

Fejleszthetőek-e a “dogmák”?

Van-e az isteni tanokban fejlődés? Ha a nyugati kereszténységet kérdezzük, akkor a válasz egy határozottan igen. Szerintük, ha a zsinat hoz egy új “kinyilatkoztatást”, akkor az tulajdonképpen az isteni kijelentéssel azonos. Jó néhány teológus hivatkozik úgy pl. Pálra, mint aki továbbfejlesztette a jézusi tanításokat (egyébként protestánsok is!). Ezek aztán igyekeznek egész más dolgokat levezetni Pál tanításaiból, mint ami az evangéliumok alapján várható lenne. Ha azonban az ortodoxokat kérdezzük, akkor a válasz határozott nem lesz. Akkor most igen vagy nem a válasz?

Istennek joga van egy ún. fokozatos kinyilatkoztatásra. Ebben az értelemben lehetnek és vannak dolgok, amit korábban nem, csak később jelentett ki. Azonban ez sohasem mondhat ellent a korábbiaknak. Ismereteim szerint egyetlen olyan kifejezetten dogmatikus, törvényszerű kijelentés sem létezik a Bibliában, amely az idők folyamán változott vagy változhatott volna. Isten legtöbbször hangoztatott vádja éppen ezért a zsidók ellen, hogy nem tartották meg az atyáik tanítását (tulajdonképpen az Isten eredeti tanítását). A kinyilatkoztatás lényege az abszolútum, a megmásíthatatlanság, a tévedhetetlenség. Ha Isten mindenható, akkor a kinyilatkoztatása egyszer és mindenkorra igaz (és nincs benne változás vagy változásnak árnyéka!). Ha valami már nem időszerű (mint volt az áldozati rendszer), akkor azt eltörli, de nem változtatgatja. Ezért, ha egy bizonyos részt nem értünk a Bibliában, mindig a legelső forrás fényében kell azt megvizsgálni. Ha két, látszólag egyformán igaz jelentés között kell döntenünk, akkor mindig az eredetivel leginkább összhangban lévőt helyes elfogadni. Pálnál pl. vannak nehezen érthető dolgok. Akkor járunk el a leghelyesebben, ha mindig Jézus tanításainak fényében, nulla dogmafejlődést feltételezve igyekszünk megérteni az ott leírtakat. Ezzel sem biztos, hogy megértjük pontosan, mi volt ez eredeti jelentés, azonban legtöbbször arra elég, hogy megóvjon bennünket attól, hogy fals dolgokat értsünk az adott hely mondanivalójaként. Vagyis néha nem azt értjük meg, mit jelent az adott ige, hanem hogy mit nem - ez pedig néha elég ahhoz, hogy legalább rossz irányba ne menjünk.