A farizeus és a vámszedő imája

Jézus hallgatói között mindig akadtak olyanok, akik büszkék voltak vallásos magatartásukra. Az egyszerű embereket semmibe vették.

            Ez alkalommal Jézus egy olyan példázatot mondott el, amely elgondolkodásra késztette az önhitt embereket.

            A példázat szerint két ember ment fel a templomba imádkozni. Egy farizeus és egy vámszedő. A farizeus magabiztosan ment végig a templomon. Elöl megállva imádkozott. Elmondta, hogy hálás, hogy nem olyan ember, mint a bűnösök. Arról is beszélt, hogy hetente kétszer böjtöl, és tizedet ad mindenből. Ez az ember úgy érezte, hogy minta lehet más ember számára, mert olyan jól tesz mindent.

            A vámszedő tudta, hogy bűnös. Hátul állt a templomban. Nem mert felfelé nézni. Mellét verve mondta:

• Isten, légy irgalmas nékem, bűnösnek!

A legtöbb hallgatót ledöbbentette, ahogy Jézus levonta a tanulságot:

• Mondom nektek, ez megigazulva ment alá az ő házához, inkább hogynem amaz, mert valaki felmagasztalja magát, megaláztatik, és aki megalázza magát, felmagasztaltatik.

Ezek szerint a farizeus önhittsége távol tartotta Isten áldását, mert a farizeus nem is igényelte bűnei bocsánatát. Vak volt önmagával szemben. A vámszedő vágyott megtisztulásra, arra, hogy Isten szabadítsa meg bűnös szokásaitól. Így ő bocsánatot és békét kapott.

(Lk.18;9-14.)