A fiú, aki kiesett az ablakból

Pál, missziós útjáról Jeruzsálembe indult. Közben meglátogatta a gyülekezeteket. Így jutott el Troásba, ahol hét napot töltött. Az utolsó napon összegyűlt a gyülekezet, hogy elbúcsúzzon Páltól. Az apostol szeretett volna, hogy mindent hittestvérei szívére helyezni, hogy megállhassanak az élet viharaiban. Ezért a tanítás késő éjszakáig, éjfélig tartott. A hallgatók nagyon figyeltek, de voltak köztük olyanok is, akik a nehéz munkanap után elfáradtak, elbóbiskoltak. Ez történt Eutikussal is. Ez a fiú az ablakban ült, mivel tömve volt a ház. Mivel az idő későre járt, elaludt a prédikáció alatt. Először mindent megpróbált, hogy ébren maradjon, azonban egyszercsak mély álomba – ezzel együtt három emelet mélységbe – zuhant, és azonnal meghalt.

Nagy zavar és izgalom támadt. A halott ifjú körül sokan jajongtak és sírtak. Pál utat tört magának, odament a fiatalemberhez, és átkarolta. Közben imádkozott, hogy támassza fel őt a Mindenható. Isten meghallgatta imáját, Eutikus magához tért, és rendbejött. Nagy örömöt okozott ez a hívőknek. Boldogok voltak, hogy megtapasztalhatták Isten jóságát és hatalmát.

            Miután újra összegyűltek a felházban, részesültek az Úr vacsorájában. Majd még beszélgettek Pállal egészen virradatig. Ez volt Pál utolsó találkozása a gyülekezettel. Aki végig ottmaradt az apostollal, nem bánta meg, mert nem volt ezután több lehetőségük, hogy hallhassák tanítását.

            Ez minket is arra int, hogy használjunk ki minden alkalmat, és lehetőséget, mert nem lehet tudni, hogy nem ez lesz-e az utolsó.

(Csel 20:7-12.)