A harag kezelése

Valószínű, hogy nem kell hosszan bizonygatnom, hogy a harag stresszel jár, a harag pedig egy gyilkos.

Sok tanácsot olvastam ezzel kapcsolatban, de nem tudok igazán ezekkel azonosulni. Némely tanács azt mondja, hogy eresszük ki a szelepet, csapkodjunk, ordítsunk stb. Ha ilyen helyzetbe kerülök, én utána szégyellem magam, s nem érzem hogy megoldódott volna a kérdés.

            A másik mód, hogy bizonyos lépéseket követve, gondoljuk végig a kérdést. El lehet képzelni, hogy amikor valakinek rálépnek a fájós lábára a buszon, ekkor előhúzva belső zsebéből a receptet, elkezdi lépésről-lépésre megvalósítani az ott tanácsoltakat, annak érdekében hogy ne legyen haragos?

            Az ember természetes reakciója az, hogy ha megbántják, erre reagál. A harag egy törvényszerűség eredménye. Ha leejtünk egy tárgyat, lefelé esik, ha melegítjük a vizet, egy idő után elkezd forrni, ha meggyújtjuk a gázt, elkezd égni. Így van az is, hogyha megbántanak bennünket, az haragot vált ki belőlünk. Ahhoz, hogy ez ne így legyen, a szívünknek kell megváltozni. Ezt a változást csak Jézus tudja a szívünkben létrehozni. Ő meghalt a mi bűneinkért. Ő, az Ártatlan, szenvedett azért, hogy mi, bűnösök, megszabaduljunk a bűn következményétől és bilincseiből. A megtért ember Jézus szemszögéből látja az embereket. Már nem reagálni akar, hanem tenni valamit a másikért.

Jézus tanítása a haraggal kapcsolatban két területre osztható.

Az Üdvözítő szerint megbocsátani előre lehet és kell. Mi még meg sem születtünk, Jézus már meghalt értünk, s amikor bűnben éltünk, már szeretett bennünket. Az Ő szeretete olyan szeretet, amely egyoldalú, nem vár viszonzást. Ezt a szeretetet ajándékozza követőinek. „A szeretet ... nem gerjed haragra, nem rója fel a gonoszt” (Kor.I.13,5.)

A konfliktushoz mindig két ember kell, a megbocsátáshoz egy is elég.

A másik szempont, amit Jézus tanított, hogy konfliktus esetén legyünk kezdeményezők a lerendezésben, még akkor is, ha nem mi bántottuk meg a másikat. Hiszen az az ember aki haragszik, veszélyben van, mert elvesztette békességét, és kárt okoz elsősorban saját magának. Azt is tanítja a Biblia, hogy a konfliktust igyekezzünk minél előbb kezelni: „Le ne menjen a nap a ti haragotokkal!” Ilyenkor nem az az érdekes, hogy kinek volt igaza, ki kezdte, hanem hogy a sebek begyógyuljanak!

            Természetesen, a megbocsátás nem jelenti azt, hogy mindennel egyetértünk. Sose fogadjuk el az igazságtalanságot, különösen a védtelenekkel szemben. Felháborodásunk soha ne az emberre irányuljon, hanem a helytelen tettre.

Ebben a tantárgyban mi mindig kezdők leszünk. Sohasem mondhatjuk azt, hogy „Kövessetek engem!”

Ezt csak Jézus mondhatta. Legyen Ő a példaképünk!