A kereszt

Kereszt

Minden embernek van keresztje.

Egyiknek talán könnyebb,

a másik a hosszú vándorlásban

csüggedve, elerőtlenedve

halad az élet göröngyös útján

s egy súlyos, nehéz kereszt alatt görnyed.

Sokan összeroskadnak a kereszt súlya alatt.

De ott elöl egy kicsinyke csoport halad,

Gyermek, ifjú, öreg,

akik szembenéznek száz a halállal,

s nem törődve a fájdalommal

mennek előre bátran, nem remegve,

az élet súlyos keresztjét cipelve.

Az út göröngye felsebzi lábuk,

a kereszt, a kereszt feltörte válluk,

de ők mennek, mennek, mennek előre,

tövissel, görönggyel mit sem törődve,

mennek egyenest a cél felé,

ahol letesznek mindent terhet,

s nem viszik tovább a keresztet -

mennek egyenest Jézus elé!

És én?

Én is kis csoporthoz tartozom,

a keresztemet én is hordozom,

de sokszor úgy érzem, nem bírom tovább,

érzem, leroskadok.

A bűneim súlya nyomja a vállam,

a göröngy nekem is feltörte lábam

és a fájdalomtól elerőtlenedve

a kicsiny csoporttól messze elmaradok.

Világ Megváltója! Tehozzád fordulok,

Aki nem veted meg a bűnös gyermeket,

hanem mind egyformán, nagyon szereted...

Tekints le reám, hallgass meg engem,

segíts, segíts tovább vinni a keresztem!

S hogyha ketten visszük,

   (tudom, nem lesz nehéz,

mert a Te jóságod, tudom, mindenre kész.

S hogyha odaértem majd a cél elé,

elmondani ó engedd meg nekem:

„Uram, köszönöm, hogy vitted a keresztem!”

Vida Sándor