A kereszt hordozása

2013.11.24 11:30

„Ezután mindannyiukhoz szólva, ezt mondta. »Aki utánam akar jönni, annak meg kell tagadnia önmagát. Naponta föl kell vennie a keresztjét, és követnie kell engem. Mert aki meg akarja menteni az életét, az elveszti azt. De aki értem elveszíti az életét, az megmenti azt. Mert mit ér az, ha az ember az egész világot meg is nyeri, önmaga azonban elpusztul vagy elveszik? Mert aki szégyell engem és szavaimat, azt az Emberfia is szégyellni fogja, amikor eljön a maga, az Atya és a szent angyalok dicsőségében!«” (Luk 9:23-26)

 

Kulcsszavak. Önmegtagadás, keresztfelvétel; ha menti, elveszíti; ha elveszíti, megmenti; elpusztul, elveszik, szégyell...

 

Vajon mi lehet ma reggel ebben a szakaszban az evangélium, az örömhír, ami neked és nekem örömöt hoz az életünkbe?

  1. Az első, hogy ez egy recept, magától Jézustól. Szeretnél követni? – kérdi. Jó! Akkor legyél önmegtagadó! Ez meg mit jelent, Uram? – kérdezheted. Hát csupán csak annyit, hogy tegyél az első helyre az életedben. Ne a te saját szempontod legyen a legfontosabb, hanem az enyém. Kérdezd meg gyakran magadtól, Mit tenne Jézus?
  2. Vedd fel naponta a keresztet! Arra gondolhatsz most, hogy „Hát, nekem aztán van mit felvennem, akkora keresztem van, mint másik háromnak”, aztán kezded sorolni, „A férjem, a gyerekeim, az égészségem…” Csakhogy itt nem erről van ám szó! Nézd csak meg, mit ír erről a Jézus élete című könyv! Jézus most elmagyarázta tanítványainak, hogy az Ő önmegtagadó életének példaként kell szolgálnia a saját életükhöz is. Így szólt. »Ha valaki utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel a keresztjét minden nap, és kövessen engem.« A kereszt fogalma Róma hatalmához kapcsolódott. A legkegyetlenebb, legmegalázóbb halálnem eszköze volt. A legaljasabb gonosztevőknek kellett maguknak vinniük a keresztet a kivégzés színhelyére, s gyakran, amikor a vállukra akarták helyezni, kétségbeesett erőfeszítéssel tiltakoztak, amíg meg nem törték őket, s a kínzóeszközt rájuk nem kötözték. Jézus azt parancsolta a követőinek, hogy vegyék föl keresztjüket, és hordozzák Őutána. A tanítványok számára a szavai azt jelentették, noha csak homályosan értették meg azokat, hogy alá kell vetniük magukat a legkeserűbb megaláztatásnak, akár mindhalálig, Krisztus kedvéért. A Megváltó szavai nem érzékeltethették volna jobban az alárendeltséget. Mindezt vállalta értük. Jézus szemében a menny nem tűnt kívánatos helynek, ha eközben mi elveszünk… Szeretni az embereket, akikért Krisztus meghalt, ez az ÉN keresztre feszítését jelenti. Aki Isten gyermeke, az ettől kezdve egy szemnek tekinti magát a világ megmentésére lebocsátott láncban… Az önzés halál. A test egyetlen szerve sem maradhat életben, ha a működését csak önmagára korlátozza. A szív, ha nem tudná az életadó vért továbbítani a kézbe és a fejbe, hamarosan elveszítené erejét. Az életadó vérhez hasonlóan járja át Krisztus szeretete az Ő titokzatos testének minden részét. Egymáshoz rendelt tagok vagyunk, s aki nem hajlandó másoknak juttatni, az elpusztul.” (Jézus élete)
  3. A kereszt hordozása eszerint Jézus Krisztus vállalását jelenti, akár az egész világgal szemben is, azzal a nehézséggel szemben, ami emiatt ér minket.

És mi ebben AZ EVANGÉLIUM? Az örömhír?

Az, hogy Jézus már előttünk megjárta ezt az utat. Tehát az út járható, Jézus meg követhető és követendő!