A kétszeresen megszerzett hajó
Egy fiú készített egy kis hajót, gyönyörűen összeállította, lefestette. Valaki ellopta tőle, és a gyerek nagyon elszomorodott. Egyszer egy zálogház mellett elhaladva, a kirakatban felfigyelt a játékára. Boldogan szaladt a tulajdonoshoz.
– Ez a kis hajó az enyém! – mondta.
– Szó sincs róla! – felelte a férfi. – Az enyém, mert megvettem!
– Akkor is az enyém – erősködött a gyerek –, mert én készítettem.
– Jól van – mondta a zálogház tulajdonosa –, ha fizetsz 2 dollárt, megkaphatod.
Ez igen nagy összegnek tűnt egy kisfiú számára, akinek egy pennyje sem volt. Ő viszont eltökélte, hogy mindenképpen megszerzi az összeget. Tehát füvet nyírt, mindenféle feladatot elvállalt, és hamarosan meg is lett a pénz.
A fiú szaladt a zálogházba:
– Jöttem a hajómért!
Letette a pénzt, és megkapta a játékot. Kezébe vette, szorongatta, puszilgatta, úgy mondta:
– Drága kis hajóm, annyira szeretlek! Az enyém vagy, kétszeresen is az enyém! Én készítettelek, és most meg is vettelek!
Így van ez velünk is. Bizonyos értelemben kétszeresen is az Úréi vagyunk. Ő teremtett meg, de bekerültünk az ördög zálogházába. Akkor jött Jézus, rettenetes árat fizetett értünk – nem ezüstöt vagy aranyat, hanem saját drága vérét. Tehát a teremtés és a megváltás árán is az Úrhoz tartozunk.
Forrás: (William Moses Tidwell: Pointed Illustrations. Kansas City, Mo., 1951, Beacon Hill Press 97. o.) Carl P. Coseart: Evangélium a Galáciai levélben. Bibliatanulmány, 2011. október, november, december, 38. old