A kirakat

Ez a történet egy kisfiúról szól, akit Petinek hívnak. Egy nagyváros legszegényebb negyedében élt. Árva gyerek volt, mert a szülei már akkor meghaltak, amikor ő még nagyon kicsi volt. Egy olyan hölgynél lakott, aki állandóan kocsmákba járt, és sajnos szerette az italt. Nem adott neki eleget enni, és az is előfordult, hogy olykor megverte. Ruháit nem javította meg, még a nadrágja is lyukas volt, az egyetlen pár cipője pedig már régen elkopott. Így a kisfiú nagyon rendetlenül nézett ki, látszott rajta, hogy nagyon rászorul már valaki szeretetére.

Nehéz kimondani, de Petinek soha nem volt zsebpénze, sosem tudott magának édességet vagy játékot venni. Egyetlen öröme az volt, amikor a játékboltok kirakata előtt állt, és csodálta a szebbnél szebb játékokat. Tudta, hogy ezek nem az ő számára készültek, hiszen a vastag kirakatüveg elválasztotta azoktól. Néha rátette kezét az üvegre, és megpróbálta elképzelni, hogy megérinti a játékokat az üveg túloldalán.

Volt egy játék, amire különösen vágyakozott: egy doboz katona. Miközben a kirakatot nézegette, sokszor elképzelte, hogy milyen szép színesek lehetnek ezek a katonafigurák, és biztosan szépen sorba vannak rakva a dobozukban. Elképzelte már őket a legváltozatosabb helyzetekben is, például egy kastély tornyának a tetején vagy a csatamezőn. Nagyon szerette volna, ha legalább egyetlen egy katona az övé lehetett volna! De az üveg mindig ott volt köztük, és neki is hamarosan haza kellett mennie.

Egyik napon Peti balesetet szenvedett. Amikor át akart menni az úttesten, elesett egy kátyúban, és mielőtt fel tudott volna ugrani, egy autó átment a lábán. Az emberek odaszaladtak, hamarosan nagy tömeg gyűlt köré, egy rendőr is megjelent, és néhány pillanattal később Peti egy mentőkocsiban találta magát, ami szirénázva robogott vele a kórházba.

Amikor felébredt, egy hófehér ágyban feküdt, és egy kedves arcot látott maga fölé hajolni. Azt hitte, a mennyben van, hisz ez olyan más volt, mint amit eddig megszokott.

Később, amikor a lába javult, és már fel is tudott ülni az ágyban, azt mondták neki, hogy ha jó kisfiú lesz, akkor egy különleges vendég fogja majd meglátogatni.

Végre elérkezett a várva várt nap. Ezen a délutánon sok-sok nővér jött a kórterembe egy magas nénivel együtt, aki csodaszép bundát viselt, olyan gyönyörűt, amilyet Peti még sohasem látott. Ez a néni ajándékokat osztott szét azok között a gyerekek között, akik a kórteremben feküdtek. Hamarosan odaért Petihez is.

Rámosolygott, és átnyújtott neki egy szépen becsomagolt dobozt. Ő illedelmesen megköszönte, majd kibontotta az ajándékot, ahogy illik.

Amikor meglátta a doboz tartalmát, meglepetésében boldogan felkiáltott. Mindenki megállt és ránézett, hogy vajon minek örül annyira.

Nagyon boldognak látszol - szólt a kisfiúhoz a magas hölgy mosolyogva.

Ó, asszonyom – sírta el magát Peti -, hiszen ez egy doboz igazi játék katona, és most nem választ el tőle semmiféle üveg!

Peti szavai elgondolkoztattak. Ezek a szavak megtalálhatóak a Bibliában is, ahol Pál apostol azt mondja: “most még üvegen keresztül nézünk”, de nemsokára “szemtől szembe” fogunk látni. Biztos vagyok benne, hogy Peti megsejtette, amiről hajdan Pál beszélt.

Ha nincs meg mindenünk, amit szeretnénk, emiatt ne legyünk bánatosak, ne értsük félre a dolgokat, hisz amikor eljön Jézus, minden egyszerű és tiszta lesz, mindent megkapunk, mindent, ami csodaszép, és nem lesz többé semmiféle “üveg közöttünk”.