A megvetett szegletkő

„Ezt mondta nekik Jézus. »Sohasem olvastátok-e az Írásokban, hogy amelyik követ az építők megvetettek, az lett a szegletkő«; az Úrtól lett ez, és csodálatos a mi szemünk előtt.” (Máté 21:42)

„Erre az élő kőre zsidók és pogányok egyaránt építhetnek. Ez az egyetlen alap, amelyre biztosan építhetünk. Mindenki számára elég széles; elég erős, hogy elhordozza az egész világ súlyát, terhét. A Krisztussal, az élő kővel fenntartott kapcsolat által mindenki élő kővé válik, aki erre az alapra épít. Sokakat a saját erőfeszítésük farag, fényez, szépít, mégsem lehetnek »élő kövek«, mert nincsenek összeköttetésben Krisztussal. E nélkül a kapcsolat nélkül senki sem menekül meg. Ha Krisztus élete nincsen bennünk, nem állhatunk meg a kísértés viharában. Örök biztonságunk attól függ, hogy erős alapra építkezünk-e. Ma egész tömeg épít meg nem próbált alapra. Ha ömlik az eső, tombol a vihar, eljön az ár, a házuk összeomlik, mert nem az örök Sziklára, a fő szegletkőre, Krisztus Jézusra alapozták.” (E. G. White: Jézus élete, 505. oldal)

„Amikor Salamon templomát építették, az alaphoz és a falakhoz szükséges hatalmas köveket már a bányában tökéletesen kifaragták, majd az építkezés helyszínére hozták. Szerszám nem érintette többé azokat, a munkásoknak csak a helyükre kellett rakniuk a köveket. Hoztak az alapozáshoz egy követ, amelynek rendellenes mérete és különleges alakja volt, a munkások nem találtak helyet neki, nem akarták elfogadni. Bosszantotta őket, hogy felhasználatlanul hever útjukban. Hosszú ideig elvetett kő maradt. Ám amikor a munkások a sarkot akarták kialakítani, sokáig kerestek egy elég nagyméretű, erős, megfelelő alakú követ, amely elbírja a ránehezedő hatalmas súlyt. Ha megfontolatlanul választanak követ erre a fontos helyre, az egész épület biztonsága veszélybe került volna. Olyan követ kellett találniuk, amely ellenáll a napnak, a fagynak, a viharnak. Időközben több követ is kiválasztottak, de ezek a hatalmas súly nyomása alatt darabokra hullottak. Más kövek nem bírták ki a hirtelen légköri változások próbáját. Végül a figyelem a régen elvetett kőre terelődött. Kinn állt a szabadban, napon és viharban, de a legkisebb repedés sem látszott rajta. Az építők megvizsgálták ezt a követ. Egy kivételével minden próbát elvégeztek. Ha kibírja az óriási nyomást, elhatározták, hogy ezt a követ választják. Elvégezték a próbát. A követ elfogadták, kijelölt helyére tették, s úgy találták, hogy pontosan odaillik. Prófétikus látomásban Ésaiás megértette, hogy ez a kő Krisztust jelképezi.” (E. G. White: Jézus élete, 503. oldal)