A mintaima
Ekkor Jézus így szólt. „Amikor imádkoztok, ezt mondjátok. »Atyánk, legyen szent a te neved! Jöjjön el a királyságod! Add meg nekünk a kenyerünket minden nap! Bocsásd meg a bűneinket, ahogyan mi is megbocsátunk azoknak, akik rosszat tesznek nekünk! Ne engedd, hogy kísértésbe essünk!« (Luk 11:2-4; WBTC)
Ahogy az Úr imáját elolvastam, újra meg újra az jutott eszembe, hogy ez az ima a tökéletes szeretetről szól.
- Mivel szeretem Istent, szeretném különösen tiszteletben tartani az Ő nevét.
- Mivel szeretem Őt, alig várom, hogy találkozzam vele, jöjjön el az országa már!
- Mivel szeretem Őt, rá merem bízni a napi gondjaimat, tudom, Ő megadja a napi kenyeremet.
- Bocsásd meg a bűneinket, ahogy mi is megbocsátunk… Hát ez aztán az ellenségem szeretetét igényli tőlem. Ezen az utóbbi időben nagyon sokat gondolkodtam, és leírtam, ami ezzel a szeretettel, megbocsátással kapcsolatban eszembe jutott.
Én mindenkit szeretek!
Te meg ezt el is hiszed, ugye?
Egy reggel a jó Isten különösen elém helyezett egy bibliai verset.
„Egymást tiszta szívből, buzgón szeressétek!”
Ízlelgettem a szavakat. „Egymást” És már soroltam is magamban jó ismerőseimet, barátaimat, és nyugtáztam, szeretem őket.
De valahogy mégsem lettem nyugodt.
Valóban, tiszta szívből szeretek?
És akkor rettenetes dolog történt.
Sorban jöttek elém az én drága testvéreim a gyülekezetből, a régebbi és nem túl régi barátaim, sőt, még a rokonaim is, akiket bizony, Uram, te is tudod, nem lehet szeretni.
Mert az egyik elhagyott a bajban, a másik melldöngető, a következő semmibe vesz téged, Uram, az azt követő meg lenéz engem. És hát megdöbbentem. Hogyan lehetséges az, hogy ennyi embert igaziból NEM is szeretek?!
Mit tegyek, Uram?
És mintha csak azonnal jött volna az agyamba egy nagyon-nagyon halk válasz. Két dolgot kért tőlem az én Mesterem.
- Kezdjek értük imádkozni. Név szerint! Ne azért, hogy változzanak meg, hanem azért, hogy Isten árassza rájuk gazdagon az Ő áldását!
- A másik, engedjem, hogy Isten rajtam keresztül szerethesse őket. Hogy egy csatorna legyek, a szeretet csatornája. Ne törődjek jellemfogyatékosságaikkal, hibájukkal.
Csak engedjem el magamat, és figyeljem Isten átáramló szeretetét feléjük.
És tudod, mi történt?
Abban a percben, amikor elkezdtem név és személy szerint a 'nem nagyon szeretem' barátaimért imádkozni, valami megváltozott. A szemüvegem foncsora. Már nemcsak szürkén láttam, hanem kezdett kivilágosodni; néhol kis narancssárga és halványzöld szín kúszott a látóterembe. A remény színei.
Még nem tökéletes, de naponta megpróbálom. Odaállok a nevekkel Isten tárháza elé, hogy áldást kérjek. Aztán megyek az élőcsatorna-készítő angyalokhoz. Ott is sorban állok.
Mert szeretném!
Mert akarom!
Mert szeretni akarok!
Téged is hívlak. Gyere! Álljunk együtt a sorba! Mert tiszta szívből szeretlek!
Találtam egy nagyon érdekes verset, megosztom veled.
Fohász
Ismeretlen szerző verse
Uram! Szeretem a te szent egyházadat
S jelenléted földi helyét.
De míg Zöld Gergely lesz a papunk,
Nem viselem semmi terhét.
Szeretlek téged, áldott Uram,
S vágyom, hogy akaratod tegyem.
De a mellettem ülő testvértől,
Ó, kérlek, szabadíts meg engem!
Köszönöm neked a hangomat
S az éneklésre kapott erőt.
De míg Nagy Pál lesz a kántor,
Az éneklésben nem segítem őt.
Asztalodra, drága Jézus,
Kegyelmednek kelyhét helyezed.
De ha Kiss Bálint osztja ki azt,
Sem bort, sem kenyeret magamhoz nem veszek.
Mindenem, mikkel megáldottál,
Tőled jöttek, s tieid ezek.
De ha Rácznét is segélyezik,
Az adakozásban részt nem veszek.
Könyörgök hozzád esdekelve,
Készíts nekem helyet a Mennybe’
Égi lakást. De kérlek, Uram,
Semmiképpen ne a Nagyné mellett!