A neved

A nagy sörényű oroszlán, a hosszú nyakú zsiráf, a csíkos borz, a vidra, a ravaszdi róka ezer és ezer társával együtt ott sorakozott ez előtt a talán négy méter magas, két lábon álló lény előtt. Ez a lény – nevezzük Ádámnak – mindegyiknek a szemébe nézett, megsimogatta, és azt mondta. „Olyan gyönyörű a sörényed; kedves, mélybarna szemeid vannak, oroszlán lesz a neved. Te hosszú nyakú, téged meg zsiráfnak szólítalak.” Így adott Ádám minden állatnak nevet, és persze mindegyikét meg is jegyezte, hiszen nem volt titkárnője. Ettől a naptól kezdve nevükön szólította őket.

Elképzelem, ahogy közöttük állt, figyelte szokásaikat, azok meg tisztelettel tekintettek fel rá, mint egy jó pásztorra. Igyekeztek a közelében maradni.

A jelenések könyvében azt olvasom, hogy ha győzöl, kapsz egy kis fehér kövecskét, erre rá lesz írva az új neved, amint Jézus, a fő Pásztor előtt elhaladsz.

Figyel rád. Látja a könnyeidet, aggódásodat, örömödet. Ismeri hobbidat. Odafigyel, amikor megvigasztalsz valakit, vagy az asztalod mellé ülteted. És egy kedves, új nevet ad neked, ami tökéletesen kifejezi a jellemedet.

Lehet, hogy már aggattak rád neveket. Nem a barátaid, hanem a másik csoportból. Bántott a dolog. Nem tudtál megszabadulni a címkéktől. De Jézus Krisztus – a jó Pásztor –, aki kimondhatatlan szeretettel szeret, és a szíved mélyét is ismeri, IGAZI NEVET fog adni neked. Te milyen nevet adnál magadnak? „Kedves”? „Barátságos”? „Vendégszerető”? Bízz benne! Ő a legtalálóbb néven fog szólítani!