A puszta

A puszta

Mire gondolsz, amikor azt a szót hallod, hogy puszta, pusztai vándorlás? Általában egy nagy sivatagos terület jut az eszünkbe, hullámzó homokdűnékkel. De vajon milyen lehetett a pusztai vándorlás valójában? Mivel a Tóra kétharmada a pusztában történt eseményekről, történésekről szól, és mivel 40 évnyi vándorlás köthető ehhez a helyzet, a puszta ismerete nem lényegtelen. Hogyan lehetett megélni egyáltalán egy ilyen helyen egy ekkora csoportnak ennyi ideig?

Az eredeti héber szó a pusztára a midbar, amelynek a jelentése állatok (juhok) legeltetése, állatokat legeltetni. Az itt használt, és a bibliai fordításokban pusztának fordított szó valójában nem sivatagra utal, hanem olyan helyre, amely ugyan mezőgazdasági művelésre nem alkalmas, mivel ahhoz kevés itt a víz, azonban legeltetésre igen (gyakran a városközeli helyeket nevezték így). Mivel az izraeliták kifejezetten pásztornemzet voltak, számukra a „pusztai” lét – még ha szerényebb életet is biztosított, mint a korábban lakott egyiptomi mezők – nem jelentett vállalhatatlan nehézséget. Mindez persze nem csökkenti annak a rendkívüliségét, hogy egy ekkora nemzet ennyi ideig képes volt életben maradni egy ilyen, egyébként inkább barátságtalan helyen. Kellett mindehhez Istennek nem egy csodája is, hiszen főleg az élelmiszerek szűkös volta komoly problémát jelentett volna egy ekkora létszámnak ezen a vidéken.