A szellemi rontás áldozata

Egy ember, aki teljesen meg volt győződve arról, hogy rontás áldozata lett, olyan tünetekkel fordult orvoshoz, amelyek egyetlen ismert betegséghez vagy szindrómához sem kötődtek. Az orvos két kémcsövet tett elé, az egyikbe hidrogén-peroxid, a másikban pedig tiszta víz volt, bár látszatra mindkét folyadék egyformának tűnt. Majd vért vett a pácienstől, és a hidrogén-peroxidot tartalmazó kémcsőbe engedte. A keverék azonnal pezsegni kezdett, buborékos lett. Ennek láttán a beteg azt gondolta, hogy ez a rontás hatása.

Az orvos ezután egyszerű sóoldat injekciót adott be neki, mondván, hogy ez majd megtöri a rontást. Egy kicsit később ismét vért vett a férfitól, majd a másik, vízzel teli kémcsőbe engedte. Ekkor nyoma sem volt buborékoknak, pezsgésnek, annak „bizonyítékaként”, hogy a rontás elmúlt. A beteg úgy érezte, gyógyultan távozik, ezért barátait is elvitte az orvoshoz „meggyógyulni”.

Ez a történet arra példa, hogy milyen nagy a gondolataink hatása a testünkre.