A szomorúság fajtái

Az Isten szerinti szomorúság megbánhatatlan megtérést szerez az üdvösségre, a világ szerinti szomorúság pedig halált szerez. (2Kor 7:10)

Gondolkodtál már azon, mekkora különbség van "az Isten szerinti" és "a világ szerinti" szomorúság között?

Ha már követtél el életedben bűnt, és az bántott téged, sírtál miatta, igyekeztél jóvátenni... ez az Isten szerinti szomorúság.

Ha megbántottad barátodat, bemószeroltad, a háta mögött pletykáltál róla, aztán őszintén megbántad, bocsánatot kértél tőle, és a te mennyei Atyádtól is, ez az Isten szerinti szomorúság.

Ha újból és újból visszaestél a gödörbe, amiből épp csak kimásztál, ha újra és újra visszaestél abba a gyűlölt bűnbe, amit már úgy utálsz... és felkiáltasz Istenhez, "Uram, segíts!" Ez az Isten szerinti szomorúság.

De ha csupán a bűneid következményei miatt siránkozol, ha mindig csak megmagyarázod, hogy mit miért tettél úgy, ahogyan tetted, és megkeményedsz abban az állapotban, amiben vagy, akkor Isten sem tud mit kezdeni veled.

Ha mindig másokat okolsz és hibáztatsz, és sírsz, ha a vélt vagy valós igazadat nem fogadják el, ez a világ szerinti szomorúság. ÍGY mindenki tud szomorkodni. De ha nem lépsz tovább, nem üdvözülsz. Ugyanis nem éreznéd jól magadat a mennyei lények társaságában, mivel ott nem tudnád megmagyarázni senkinek, mit miért követtél el.

Ne igazold hát mindenáron önmagadat!

Engedj szabad folyást könnyeidnek!

Nézz a tükörbe, és mondd. "Ó, én nyomorult ember! Ki tudna engem megszabadítani ebből a mélységből, amiben vagyok? Ki tudna innen engem kiemelni?"

És akkor meghallhatsz egy szelíd hangot mögötted.

"Gyermekem! Én! Bízz bennem! Itt vagyok!"