A távíró állomás

Abban az időben, amikor a leggyorsabb távközlés a telegráf volt, egy fiatalember kérvényezte Morse-kód dolgozóként való alkalmazását. A hirdetést az újságban olvasta. Elment a kijelölt címre. Egy nagy terembe léptett, tele elfoglalt emberekkel, akik beszélgettek, írógépeken pötyögtettek, mások pedig Morse-üzeneteket továbbítottak. A titkár íróasztalán egy felirat arra utasította, hogy töltsön ki egy űrlapot, majd várjon a többi jelentkezővel együtt. A fiatalember kitöltötte a lapot, majd helyet foglalt a többi hét jelentkező mellett.  Néhány perc múlva felállt, átment a várótermen és belépett az irodába. Természetesen, a többi jelentkező meglepődött, és nem értették, mi történt. Maguk között zúgolódtak, és arról kérdezték egymást, ha hallatszott-e egy hívás. Mindannyian egyetértettek abban, hogy emberünk tévedett, ezért diszkvalifikálni fogják. Néhány perc múlva kilépett az igazgató, mellette a férfi, aki belépett az irodába, és így szólt:

- Uraim sajnálom, az állást éppen elfoglalták.

A többi jelentkező elégedetlenkedett. Egyikük megszólalt:

- Nem értem… Ő utolsónak érkezett, minket pedig meg sem hallgattak. Mégis övé a munkahely? Ez nem becsületes!

- Sajnálom, de míg itt ültetek, a telegráf folyton egy Morse-üzenetet közvetített: „Ha megértetted ezt az üzenetet, lépj be az irodába. Tiéd a munkahely.” Egyiketek sem hallotta vagy értette meg. De ez a fiatalember meghallotta és megértette. Övé az állás.

Forrás: Ő visszajön, ez kétségtelen 2013 október 1.