A teve
A teve két párosujjú patás állatfajra utal. Van egypúpú és kétpúpú teve. A dromedár Észak-Afrikában, Nyugat-Ázsiában, Indiában a sivatagos területeken él. A kétpúpú pedig Közép-Ázsiában. Dél-amerikai rokonaik a láma, az alpaka, a guanako és a vikunya. Neve arabul; dzsamal, héberül; gahmal. Ebből alakult ki a görög, latin és az angol elnevezés is.
A teve érdekessége, hogy felső ajka két részre oszlik, amely egymástól függetlenül mozog. Mindkét faj hossza 3 méter körüli és két méter magas. A hímek tömege 400-650 kg közötti, a nőstények, mint a legtöbb állatnál, 10%-kal könnyebbek.
Rövid ideig akár 65 km/h sebességre is képes, de nem ez a jellemző. A dromedár 200 kg terhet 50 km távolságra szállít egy nap, a kétpúpú pedig 100 kg-ot 60 km távolságra, főleg, ha az éjszakai hűvösben halad.
A teve hőség idején képes 4-7 napot ívás nélkül kibírni, sőt akár többet is, de természetesen ekkor nem dolgozik. Percek alatt képes 100 liter vizet is meginni, amire más állat nem képes.
Ha elegendő tápláléka van, a ’fölösleget’ púpjában tárolja zsír formájában.
Szaporodásra a nőstény 3-4 éves korban, a hím 6-8 éves korban képes.
13-14 havi vemhesség után születik a csikó, amelynek súlya 30-40 kg. A kicsi 12-18 hónapig szopik. A teve 20 éve koráig képes szaporodni, és mintegy kétszer ennyi ideig él.
A Biblia nézőpontjából nézve tisztátalan állat. Teherhordóként az ősatyák is ismerték. Ábrahám szolgája tevékkel ment lánykérőbe. (1Mózes 24.) Józsefet tevekaraván vitte Egyiptomba, amikor eladták testvérei. (1Mózes 37:25.)
Gedeon a legyőzött ellenségeinek tevéiről levette az ékszereket. (Bírák 8:21.) Ábrahám háziállatai között teve is volt. A nomád népek harci állatként is alkalmazták. (Ézsaiás 21:7.).
Az Újszövetségben is említésre kerül. Keresztelő János ruhája teveszőrből készült. (Márk 1:6.) Jézus tanítása szerint könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, mint a gazdagnak bemenni Isten országába (Máté 19:24.) A nép vezetői „megszűrték a szúnyogot, de lenyelték a tevét” (Máté 23:24.)
A mondások is igazolják, hogy a teve Palesztina mindennapjainak része volt.
Gyürüs István