A tízezres és az aprópénz

Egy 5 éves kisfiú talált egyszer az utcán egy tízezrest. Nagyon tetszett neki a papír, mert különböző színekben pompázott, és ha a nap felé tartotta, egy fényes szál is megvillant benne. Boldogan vitte haza, mikor szembe találkozott a szomszéd utcából való valamivel idősebb, 14 éves fiúval. Mikor az 5 éves fiú boldogan elmesélte, hogy mit talált, az idősebb így szólt hozzá:

- Minek az a papír neked, add ide nekem.

Mire a kisfiú így válaszolt:

- Dehogy adom, ezt én találtam, nézd milyen szép, és milyen szépen csillog a napfényben.

Az idősebb fiú kicsit gondolkodott, majd előkotort a zsebéből egy kis aprót és így szólt:

- Nézd csak ezeket a pénzérméket! Ezek még szebben csillognak a napfényben. Sőt, ha bemész vele a boltba, akkor tudsz rajta venni még cukrot is. Cseréljük el. Én odaadom ezeket a gyönyörű érméket, te pedig nekem adod azt az értéktelen papírlapot.

A kisfiú belement az alkuba.

Éppen így van ez Sátánnal is. Ő is elhiteti velünk, hogy az értéktelen az értékes, és az értékes pedig értéktelen.

Forrás: Décsei Józsi mesélte el akkor, mikor először meglátogatták Csongort