06. Levél Sárdisba

Levél Sárdisba

Vannak olyan városok, amelyek először csak néhány házból állnak, majd egyre nagyobbak és nagyobbak lesznek. Ilyen pl. Budapest vagy Dunaújváros. Sárdis története érdekes módon fordítva alakult. Fénykorában itt lakott Krőzus, aki a gazdag emberek jelképe. János korában már sokkal egyszerűbb hely volt, ma pedig már csak néhány szegény török földműves lakik az egykor gazdag város helyén.

Jézus egy viszonylag rövid üzenetet küldött az ebben a városban levő gyülekezetnek. Nem sok dicséretet kap ez a közösség. Jézus nem elégedett tevékenységükkel, munkájukkal.

Az első probléma, hogy nem vitték végig azt, amit elkezdtek. Ha gyerek vagy, képzeld el, otthon elkezdesz valamilyen munkát. Tegyük fel, rendet akarsz rakni a játékaid között. Elkezded a rakodást, ám egyszer csak megszólal a csengő és átjött a barátod. Elkezdtek beszélgetni, majd kimentek a játszótérre, és a munkádról egészen el is feledkeztél. Ha édesanyád körülnéz a szobádban, nem lesz megelégedve vele. Ugyanez előfordulhat felnőttekkel is. Félbehagyott autószerelés, mosógépjavítás, ígéretek, hogy majd imádkozom érted, és már el is felejtetted, mit ígértél. A korszak egyik nagy hibája tehát ez volt.

A másik gond az, hogy az a neve a közösségnek, hogy élő, de közben – halott – mondja Jézus. Olyan élettelen, enervált, erőtlen, bár kifelé úgy tesz, mintha minden rendben volna. Képzelj el egy üveg mézet. Fogsz egy kiskanalat, veszel belőle, szádba teszed, elképzeled az ízét és zamatát, aztán rádöbbensz a valóságra – ez valami keserű kotyvalék. Jézus csalódott, mert ezek a keresztények nem voltak tökéletesen keresztények.

Ez a gyülekezet a reformáció korának jelképe is, amely csak részben tért vissza a Biblia tanításaihoz. A 16-18. századi kereszténységet jellemzi.

Mire tanít minket ez a levél?

Folyton növekednünk kell. Nap, mint nap tanuljunk meg valamit Jézusról. Dolgainkat végezzük el becsületesen, ne végezzünk félmunkát.

Aki megfogadja Jézus tanácsát „az fehér ruhába öltözik, és nem törlöm ki annak nevét az élet könyvéből, és vallást teszek annak nevéről az én Atyám és az ő angyalai előtt” – mondta Jézus. (Jelenések 3:5.)