A SZERETET ÉRZELEM

•  “Örüljetek az örülőkkel és sírjatok a sírókkal.” Rm.12,15.

Az 55 éves özvegyasszony, Mrs. Voodroom egyedül élt Chicagóban. Életének úgy vetett véget, hogy kiugrott tizenkettedik emeleti lakásának ablakán.

            Ugrás közben rámosolygott a gondnokra, és intett neki.

            Szobájában a következő üzenetet találták: “Nem tudom tovább elviselni a magányt. Nincsenek barátaim. Nem kapok senkitől levelet. Senki sem hív telefonon. Nem bírom tovább.”

            Szomszédai nem tudták, hogy ennyire magányosnak érezte magát.

            Mrs. Voodroom szomszédai kitűnő példa arra, milyen az, amikor az emberekből kihal a szeretet. Ha nem törődünk valaki érzelmeivel, lényegében nem törődünk vele. Nem tudunk egyidejűleg szeretni valakit és ügyet sem vetni rá.

            Az emberek az érzelmek világában élnek. Ide tartoznak reményeink, igényeink, jellemvonásaink, egyszóval igazi énünk. Ugyanebben a világban életünk mások éltével is érintkezhet. Érzelmekkel vagyunk megajándékozva. Ha az ember csupán az értelem, lények és logika alapján választana magának házastársat, akkor elegendő lenne egy komputerbe bediktálnia az adatait, és a gép kiválasztaná a számára legmegfelelőbb társat.

            Amikor azonban a fiatalok egymásba szeretnek, akkor teljesen elfeledkeznek a logikáról és az értelemről. Vonzódnak egymáshoz, ezért az érzelmeikre hallgatnak. Amikor házasságra lépnek, úgy gondolják, hogy csupán választottjuk az, akivel együtt tudnak élni. Ilyenkor nem becsülik a másik fél értékeit.

            Ha munkánkat nem élvezettel végezzük, nem teszi próbára képességeinket és nem tesz elégedetté, hamarosan unalmassá válik. Ha megfosztod házasságod az érzelmektől, meglátod, hogy kínos együttéléssé válik.

            A házastársak megosztozhatnak az ötleteken, hiten, pénzen és táplálékon, mégis idegenek egymásnak. De ha szeretik egymást, ha vonzódnak egymáshoz, akkor boldog házasságban élnek.

            Az érzelmek gyakran még az egymásról alkotott véleményen is változtatnak. Az a tény, hogy mit gondol a feleségem az értelmi képességeimről, tehetségemről és megjelenésemről, nem annyira fontos, mint az, mit érez irántam. Ha érzelmei őszinték és gyengédek, akkor attól, hogy lassan számolok, nem tudok zongorázni és görbe az orrom, nem megy tönkre a házasságunk.

            Minek alapján állapítod meg, kiben bízhatsz meg és kiben nem? Ugye abban bízol-e meg, aki a legközelebb áll hozzád?

            A pszichológusok megállapították, hogy többé-kevésbé az érzelmek az emberi élet lényege. Ha jól meg akarsz ismerni valakit, ismerned kell érzelmeit. Ha ismered gondolatait, azonnal véleményt tudsz vele cserélni, ha azonban érzelmeit is megismered, azonnal tudni fogod, mi van a szívében.

            Korunkban, amikor különböző eszmékkel, állásfoglalásokkal, hitelvekkel kezdtünk el foglalkozni, feltétlen szükség mutatkozott olyan személyekre, akik érzelmi téren fognak működni, és akik megértik, hogy a legtágabb érzelem a szeretet. Át kell éreznünk mások érzelmeit, és ezt a legmeggyőzőbb módon kell nekik bizonyítani.

• “Örüljetek az örülőkkel és sírjatok a sírókkal.” Rm.12,15.

– mondja Isten igéje.

Jézus valóban így tett. Tudott alkalmazkodni mások érzelmeihez.

• “Mert nem oly főpapunk van, aki nem tudna megindulni gyarlóságainkon…” Zsid.4,15.

Jézus minden tette szeretetét, kegyelmét és együttérzését bizonyította. Szíve együtt dobogott az emberiség szívével. Vállalta emberi természetünket, hogy eleget tudjon tenni szükségleteinknek. A szegények és megalázottak félelem nélkül járultak hozzá. Szeretete még a kicsiny gyermekeket is hozzá vonzotta. Örömmel bújtak ölébe és boldogan nézték kedves és türelmes arcát, melyről szeretet sugárzott.

            Jézus nem hallgatta el az igazságot. Mindig szeretettel, megfontoltan és kedvesen beszélt. Sohasem volt goromba. Fölöslegesen senkit sem figyelmeztetett. Midig másokkal törődött. Minden embert igazi értéknek tekintett. Minden magánban hordozta istenségét, de gondoskodott az emberi család tagjairól.

            Ha Krisztushoz hasonlóan mélységes szeretettel viseltetünk embertársaink iránt, akkor mi is bekapcsolódunk az érzelmi szolgálatba. Jézushoz hasonlóan mi is őszinte megértéssel fogunk közeledni felebarátainkhoz. Ezzel természetesen nem változtatunk jellemvonásainkon, csupán igyekezni fogunk megérteni mások érzéseit.

            Próbáljuk meg beleélni magunkat az ő helyzetükbe. Viselnünk kell terheiket, át kell éreznünk érzelmeiket, csalódásukat, örömüket és szomorúságukat. Ha így járunk el, gyorsan meg fogunk velük barátkozni. Ez a tapasztalat pedig egy olyan kapcsolat létrejöttét eredményezi, melyben később az igazságot és evangéliumot hirdethetjük.

            Bármilyen művelt legyen a tanító, az emberek nem fognak megváltozni hatására. A szív csak a szeretet befolyására változhat meg. Az éhes lélek úgy tudja legjobban és leggyorsabban megérezni a szeretet valóságát, ha látja, hogy gondoskodunk róla, és tudatában vagyunk valódi szükségleteinek. Előbb meg kell értenünk az embereket, csak azután gondolhatunk megváltoztatásukra. Ezt viszont úgy érjük el, ha megértéssel, hittel és szeretettel közeledünk hozzájuk.

            Tekintet nélkül arra, hogy mit érzünk az emberek iránt, ha a lehető legjobban cselekszünk, akkor látni fogják nálunk Isten szeretetét. Ahhoz, hogy ezt elérhessük, teljesen Istenre kell támaszkodnunk, és magunkévá kell tennünk végtelen nagy szeretetét.

            A szeretet nem igazi, ha nem jut kifejezésre. Isten gyermekeként azt a feladatot kaptam, hogy tanuljak meg szeretni és szeretettel viseltetni felebarátaim iránt. Jézus nagy hangsúlyt tett mások érzelmeire; együttérzett az emberekkel. Ő ebben is példát mutatott nekünk.

            A szeretet kinyilvánításának nagy ára van, mert valóban törődnünk kell az emberekkel. Az igazat megvallva, gyakran nincs kedvünk hozzá. Természetünknél fogva csupán akkor akarunk értekezni az emberekkel, amikor arra szükség mutatkozik; egyszerűen nem akarunk szolgálni. A szeretet elve ilyen módon idegen fogalom lett számunkra.

            Szeretjük a tárgyakat, ezért kihasználjuk az embereket. Ehelyett szeretni kellene az embereket, és használni a tárgyakat. Ha gondot viselünk mások érzéseire, akkor aggódunk értük.

            Emberi természetünk azt diktálja, hogy mindenkivel szemben úgy viselkedjünk, ahogy érezzük. Jézus nem értett egyet ezzel az elmélettel. Rámutatott arra, hogy Isten szeretetével rendelkezni nem más, mint önvizsgálatot tartani és megállapítani, milyen érzéseket váltunk ki másokból.

            Ez talán nem is olyan egyszerű feladat. Különösen akkor jut kifejezésre, amikor az emberekkel való törődés helyett inkább saját érzelmeinkkel törődnénk. Például ha valaki sír, nekünk viszont jó kedvünk van, akkor biztosan nehezen tudunk “sírni a sírókkal”.

            Mindenki szabad szeretne lenni. Senki sem akar fölöslegesen törődni felebarátaival. A Biblia azonban arra tanít bennünket, hogy

• “ne nézze ki-ki a maga hasznát, hanem mindenki a másokét is.” Fil.2,4.

A következő feljegyzést is olvashatjuk:

• “Mert közülünk senki sem él önmagának, és senki sem hal önmagának.” Rm.14,7.

Jézus úgy teremtette meg az embereket, hogy függjenek egymástól. Testileg, lelkileg és értelmileg szükségünk van egymásra.

• “Jaj pedig az egyedül valónak, ha elesik, és nincsen, aki őt felemelje.” Préd.4,10.

Isten elvárja tőlünk, hogy közeledjünk az emberekhez.

• “Atyafiúi szeretettel egymás iránt gyöngédek…” Rm.12,10.

Arra tanított bennünket, hogy lelki családjának tagjai szorosabb kapcsolatban legyenek egymással, mint rokonaikkal. “Ő pedig felele nékik, mondván: Ki az én anyám, vagy ki az én testvéreim? Azután elnézvén köröskörül a körülötte ülőkön, monda: Íme az én anyám, és az én testvéreim. Mert aki az Isten akaratát cselekszi, az az én fitestvérem és nőtestvérem és az én anyám.” (Mát 3:33-35)

            Isten gyermekeiként mindannyian egy nagy család tagjai vagyunk. Ugyanannak a mennyei Atyának a gyermeki vagyunk, és ugyanazon mennybe készülődünk. Kapcsolataink legyenek barátiak. Közeledjünk azokhoz, akiknek szükségük van segítségünkre.

            Még az imaházban is találkoztam olyanokkal, akikkel nem szeretnék szorosabb kapcsolatot teremteni. Természetes hajlamaim azt diktálták, hogy tartsam magamat távol tőlük. Természetemnél fogva úgy vélekedtem, hogy ha az emberek szeretnének közeledni hitemhez és egyházakhoz, nem lenne semmi kifogásom ellene. Azonban minden további társalgás lehetetlennek tűnt számomra. Krisztus viszont azért jött közénk, hogy megváltoztassa természetes hajlamainkat.

            Elmélkedjünk csak kissé erről! Vannak emberek, akik szinte taszítólag hatnak másokra. Mi lenne velem, ha túl közel kerülnék egy olyan személyhez, aki egészségtelen érzelmeket táplál irántam? Vagy valakihez, aki zavarba ejt? Mit tennék, ha ez a személy vonzódást színlelne? Mi történne, ha úgy összebarátkoznék az emberekkel, hogy meglátnák igazi arcomat és rájönnének, hogy nem is vagyok olyan, mint amilyennek gondoltak?

            Valaki “érzelmi jégkorszaknak” nevezte korunkat. Úgy gondoljuk, jó, ha nem avatkozunk mások dolgába. Még az imaházban is megdicsérjük azt a személyt, aki minden ellenére érzéketlen és hideg tud maradni.

            Aki nem tud érezni, nem tudja észrevenni mások érzéseit, tulajdonképpen nem is él. “Az emberek közötti legegyszerűbb különbség az – írta száz évvel ezelőtt Josh Ruskin -, hogy az egyik érzékibb, mint a másik.”

            Isten szeretetét úgy tudjuk a legjobban bemutatni felebarátainknak, ha érdeklődést nyilvánítunk érzelmeik és hogylétük iránt.

            Minél jobban törekszünk megérteni mások érzelmeit, annál jobban ki tudjuk fejezni szeretetünket. Ha ellenben nem tudjuk kifejezni együttérzésünket, nagy mulasztást követünk el.

            Azon a napon nagyon boldog voltam. Az ég különösen kék volt. A madarak gyönyörűen énekeltek. Boldogan mentem a kórház felé.

            Minden az elképzeléseim szerint történt. Néhány nappal azelőtt feleségem egészséges kisfiút hozott a világra. Elterveztük, hogy meglátogatjuk a nagyszülőket, és megmutatjuk nekik gyermekünket.

            Amikor átnéztem a páciensek névsorát, rögtön észrevettem, hogy tegnapi látogatásom óta felvettek egy beteget. A kartonjáról megtudtam, hogy egy fiatal lányt. Ő is ápolónő volt, mint a feleségem és egyházunk híve. Úgy gondoltam, hogy egy ilyen fiatal teremtés nem valami súlyos betegség miatt kerülhetett a kórházba, ezért már előre örültem a kellemes beszélgetésnek.

            Amikor megmondtam neki, hogy én vagyok a kórház lelkésze, kedvesen fogadott. Szobájának napsütötte sarkában ült, és könyvet olvasott. Derűs arca és felszabadult viselkedése megerősítette elképzelésemet, hogy biztosan nem súlyos eset. Beszélgetni kezdtünk a kórház felszereltségéről és arról, hogy most tűrnie kell, más ápolónők viseljenek rá gondot.

            Rövid csengetés után elhallgatott. Hirtelen a szemembe nézett és azt mondta. “Biztosan érdekli, miért vettek fel a kórházba. Előrehaladott állapotban levő rákom van. Az orvosok mindent megtesznek, hogy lassítsanak fejlődésén, de megmondták, hogy csupán idő kérdése az egész.”

            Meg voltam döbbenve. Nem tudtam elhinni a hallottakat. Jobban mondva, nem is akartam elhinni ezt a borzalmas igazságot. Egy ilyen széplánynak szembe kell néznie a közelgő halállal!

            A lánynak volt annyi bizalma, hogy elmondta aggodalmait. Nyíltan megmondta, mi a legnagyobb gondja, mi az, ami a lelkét nyomja. Hogyan kellett volna reagálnom? Mit kellett volna mondanom?

            Válaszom még mindig nem hagy nyugton. Kínos hallgatás után így szóltam: “Értem…”

            Rövid szünet után megkérdeztem, hogy melyik iskolában képesítőzött. Gyorsan válaszolt. Még néhány ostoba megjegyzést tettem, aztán elmentem.

            Megtörténhet-e, hogy az együttérzésben valaki ilyen rosszul érezze magát? Nem tudom. Ahelyett, hogy válaszomat az ő érzéseire alapoztam volna, a sajátomra alapoztam. Szavai annyira megdöbbentettek, hogy szinte kellemetlenül éreztem magamat. A valóság nem fért meg a hangulatommal. Félreálltam, mert nem tudtam beleélni magam az adott helyzetbe. Szinte elhallgattam, amit elmondott nekem.

            Hanyagul bántam Isten gyermekével, amikor a legnagyobb segítségre volt szüksége. Ez alkalommal nem tudtam szolgálatot teljesíteni.

            Ugyan mit mondhattam volna? A szavak nem is voltak olyan fontosak. Támogatnom kellett volna.

            Mivel a szeretet nem más, mint hogy törődünk mások érzelmeivel, legalább meg kellett volna értenem, hogy érzi magát. Tudtára kellett volna adnom, hogy megértem. Ki kellett volna fejeznem iránta érzett aggodalmamat.

            Ahelyett, hogy csak önmagamra és zavaromra gondoltam, a lányra kellett volna figyelnem. Meg kellett volna értenem, hogy ilyen helyzetben mindenki félelmet érez, mert nem csak önmagáért aggódik, hanem szeretteiért is.

            Mondanom kellett volna valamit, hogy folytatódhasson a társalgásunk. Végül megértette volna, hogy megpróbáltam átélni érzelmeit. Megérezte volna, hogy kész vagyok vele együtt hordani a terhet. Beszélgethettünk volna a szívet keserítő nehézségekről. Ha megnyertem volna bizalmát, vigasztalhattam volna Isten igéjéből, és elmondhattam volna neki, hogy bátran támaszkodjon Istenre, aki senkit sem hagy cserben.

            Mivel azon a napon nem tudtam feltárni Isten szeretetét, majdnem végleg elszalasztottam az alkalmat. Néhány nap múlva azonban, amikor újból meglátogattam, megnyertem bizalmát és elmondta, mi számára a legfontosabb.

            A legjobban és a leggyakorlatiasabban úgy tudjuk bemutatni az isteni szeretetet az embereknek, ha megengedjük, hogy érzelmeik elérjenek hozzánk, és ha bebizonyítjuk, hogy együttérzünk velük.

            Az egyik lelkipásztor azt a kellemetlen feladatot kapta, hogy egy tizenkétéves fiú szüleinek elmondja, mi történt gyermekükkel. A fiú az iskolai kiránduláson vízbe fulladt. Amikor a szülők később erről beszéltek, a következőket mondták: “Nem tartott nekünk prédikációt, nem olvasott bibliaverseket, nem biztatott, hogy legyünk erősek. Egyszerűen velünk együtt sírt. Ezért mindig szeretni fogjuk.”

            Ha megosztjuk érzelmeinket másokkal, akkor tulajdonképpen a tőlünk telhető legtöbbet tesszük meg. Ez a legjobb ajándék, amit valakinek adhatunk. Isten gyermekei így osztják meg felebarátaikkal örök életüket.

            Sokszor úgy tűnik, hogy könnyebb pénzt és kinőtt ruhát ajándékozni, vagy az igazságot hirdetni. Mégis tudnunk kell, hogy az embereknek szeretetünkre, együttérzésünkre és közelségünkre van szükségük.

            Ennek természetesen ára is van. Ez a munka nagy áldozatot követel tőlünk. Isten mindenféleképpen próbára tesz bennünket. Szeretné, ha szeretetének hűséges sáfáraivá fejlődnénk.

            Isten gyermeke törekszik megismerni mások érzéseit, mert így könnyebben megértheti őket. Ha pedig megérti az embereket, akkor nagyban hozzájárulhat az egység megteremtéséhez, melyet más módon nem lehet elérni.

            Amikor megértjük mások érzéseit, kiegyenlítődünk velük. Így bőséges áldásban lesz részünk, és hirdetni tudjuk az igazságot.

            Ezt tartotta Jézus is szem előtt akkor, amikor tanítványaival foglalkozott. Az első tanítványok nagyon különbözőek voltak. Mégis a világ tanítóivá kellett válniuk. Jézus tudta, hogy csak úgy tudják eredményesen hirdetni az evangéliumot, ha előbb átélik a gondolatok, érzések és tettek egységét.

            Amikor hatással vagyunk az emberek érzelmeire, akkor könnyen meg tudjuk nyerni bizalmukat, és kitárhatjuk a kaput az isteni szeretet igazságának hirdetése előtt. Azok a személyek, akik eredményesek az emberekkel való viszonyukban, az igazság hirdetésében is eredményesek lesznek.

            Isten szeretetét legjobban János apostol tudta feltárni. Ha valaki szeretne Isten szeretetével rendelkezni, akkor tanulmányozza János életét. János tudott hatni az érzelmekre. A Biblia elmondja, hogy Jézus és János összetartoztak. János, aki a legfiatalabb volt a tizenkettő között, megengedte Krisztusnak, hogy feltárja életét, és így szoros barátság alakult ki közte és Ura között. Ez a barátság azért volt olyan fontos, mert érzelmi alapon fejlődött ki.

            Isten iránti szeretetünk ott növekedjen, ahol megtalálható; érzelmeink és akaratunk terén. Semmi sem olyan hatékony, mint az Isten szeretetének hatására egyesített akarat, elme és érzelem.

            János az Úrtól tanulta meg a szeretet szférájában való viselkedést. Feljegyzései a meleg és személyesen átélt isteni szeretetről tesznek bizonyságot. Leveleiből szinte árad a szeretet. Jézus nagy lelki igazságokat jelentetett ki Jánossal.

            Mi János eredményének titka? Hogyan tudott ilyen közel kerülni Jézushoz? Hogyan tudta ilyen megnyerően hirdetni Isten üdvhozó üzenetét? Jézus szereti azokat, akik a valóságban tárják fel az Atyát. A tanítványok között János volt az egyedüli, aki joggal beszélhetett az Atya szeretetéről. Ezért nekünk is elmondta, mit érzett.

            Ha Jánoshoz hasonlóan mi is érzelmi téren tárjuk fel az embereknek Isten szeretetét, akkor nemsokára az evangéliumot is hirdethetjük nekik. Ezért mindennapi életünkkel mutassuk meg az isteni szeretet értékét!

            Ne szégyelljünk ilyen kapcsolatot teremteni az emberekkel. Vegyük tekintetbe, hogy csupán így tudjuk kielégíteni szükségleteiket, és így tudjuk eredményesen hirdetni az örökkévaló igazságot. Ilyen a hatékony evangéliumi munka.

Az érzelem hiányát a Biblia a bűn előjelének nevezi:

• “Kik erkölcsi érzés nélkül, önmagukat a bujálkodásra adták, minden tisztátalanságnak nagy nyereséggel való cselekedésére.” Ef.4,19.

Jézus a következőképpen figyelmeztetett bennünket: “És mivelhogy a gonoszság megsokasodik, a szeretet sokakban meghidegül.” Csak Krisztus tud kigyógyítani minket a közömbösségből, ami nagy fogyatékossága az emberi jellemnek.

            Pál apostol arra késztet bennünket, hogy tanuljunk Krisztus iskolájában:

• “Legyetek pedig egymáshoz jóságosak, irgalmasok, megengedvén egymásnak, miképpen az Isten is a Krisztusban megengedett néktek.” Ef.4,32.

Isten olyan emberek után vágyik, akik megengedik, hogy áthassa őket szeretete. Ez az érzés hozzánk is eljuthat, ha feltárjuk és aktívan hirdetjük az embereknek Isten végtelen szeretetét.

            “És mivelhogy a gonoszság megsokasodik, a szeretet sokakban meghidegül.” A hidegség az érzelemhiány jele; ennek viszont semmi köze az értelemhez. Az emberi szív meghidegül. Az isteni szeretet kitöltése nagy változásokat vihet végbe a világban, éppen úgy, mint ahogy az az első egyház idejében történt. Higgyünk ígéreteiben, és hittel haladjunk előre! Te és én az isteni szeretet forrásává válhatunk.

            Ha szívünkbe fogadjuk Isten igazságát, akkor kívánságaink nemessé válnak, gondolataink megtisztulnak, természetünk pedig meglágyul. Ez az igazság életre kelti értelmünket, erőt ad lelkünknek, szeretettel és érzelemmel ruház fel bennünket.

            Szeretni annyit jelent, mint érezni. Isten elvárja, hogy az Ő szeretetével szeressük az embereket. A világnak legjobban a feltárt krisztusi szeretetre van szüksége. Isten elvárja, hogy megérleljük a Szentlélek gyümölcsét, és hirdetni tudjuk kegyelmét és üdvösségét.

• “Mert ez az üzenet, amelyet kezdettől fogva hallottatok, hogy szeressük egymást. Az Isten bennünk marad, és az ő szeretete teljessé lett bennünk.” Jn.I.3,11. Jn.I.4,12.

Tartalmi áttekintés

I.      IGAZI SZERETETRE VAN SZÜKSÉG Hiba! A könyvjelző nem létezik.

II.    A legnagyobb bűn........................... Hiba! A könyvjelző nem létezik.

III.   A szeretet mellett dönteni... Hiba! A könyvjelző nem létezik.

IV.   Mi a szeretet?.................................... Hiba! A könyvjelző nem létezik.

V.    Feltételt nem ismerő szeretet Hiba! A könyvjelző nem létezik.

VI.   Szeretni, amikor az szinte lehetetlen Hiba! A könyvjelző nem létezik.

VII.     MUNKÁLKODÓ SZERETET............ Hiba! A könyvjelző nem létezik.

VIII.    A Szeretet Bizalmat Jelent Hiba! A könyvjelző nem létezik.

IX.   SZERETETRE SZABADÍTTATUNK FEL Hiba! A könyvjelző nem létezik.

X.    SZERETET – HELYES ELJÁRÁS ELLENSÉGEINKKEL SZEMBEN Hiba! A könyvjelző nem létezik.

XI.   MÁR MOST BÁTRAN SZERESSÜNK! Hiba! A könyvjelző nem létezik.

XII.     A MEGBÉKÍTŐ SZERETET.............. Hiba! A könyvjelző nem létezik.

XIII.    A SZERETET BEISMERÉS................ Hiba! A könyvjelző nem létezik.

XIV.    A SZERETET EGYSÉG...................... Hiba! A könyvjelző nem létezik.

XV.     A SZERETET ÉRZELEM......................................................................................... 1