17. A négyfejű párduc

A négyfejű párduc

Furcsának tűnhet egy négyfejű párduc, mert a valóságban nem létezik ilyen. Annál érdekesebb, hogy ugyanakkor a hátából négy madárszárny is kinőtt.

Ha a Dániel könyve második fejezetében leírt szoborra gondolunk, a harmadik fém a bronz volt. Kevésbé értékes, mint az ezüst. A párduc az oroszlánnál és a medvénél is kisebb és gyengébb állat. Viszont van egy tulajdonsága, amivel felülmúlja mind az oroszlánt, mind a medvét. Ez a gyorsasága. Az egyik leggyorsabb állat a földön. Ezt a gyorsaságot még tovább növeli a négy madárszárny. Jobb jelképet nem is lehetett volna alkalmazni Nagy Sándor görög birodalmára. Nagy Sándor fiatalon lett király, és fiatalon is halt meg. Alig több mint tíz esztendő alatt meghódította az akkor ismert világot. Először legyőzte a perzsákat. Lement Egyiptomba, és ott megalapította a róla elnevezett Alexandriát. Eljutott Indiáig, ahol az óceánban mosta le kardjáról a vért. Állítólag sírva fakadt, hogy nincs már meghódítandó terület. Hatalma csúcspontján hirtelen meghalt. Négy hadvezére osztozott birodalmán.

Kasszandrosz Makedónia és Görögország uralkodója lett.

Lüszimakhosz Kis-Ázsia és Trákia kormányzója.

Szeleukosz Mezopotámia és Szíria hadvezére.

Ptolemaiosz Egyiptom vezére lett.

Őket jelképez a négy fej. A megosztott birodalom már nem volt olyan erős, mint Nagy Sándor idején. Az ő élete példa egy eltékozolt életre. Hiába volt hatalma, tehetsége, befolyása, a bűn legyőzte őt is. Milyen törékeny, milyen pillanatnyi csak a világi hatalom. Ezt ismerve, mégsem tanulunk belőle. A legtöbb ember mégis a pillanatnyi örömök, vágyak bűvkörében él és elfeledkezik Istenről, meg arról, amit Ő ígért.