20 A találkozás
A találkozás
A tizenegy testvér még mindig nem ocsúdott fel a meglepetéstől. József tehát él! És éppen előtte állnak. De hát ez hihetetlen! Aztán felgyorsultak az események. A fáraó tudtával és beleegyezésével ide költözhet József egész családja. Elindult hát a karaván Jákobért. Megrakodva, ruhákkal, gabonával, és mindazzal, amire majd a nagy utazás alatt szükségük lehet.
Lassan Kánaán határához érkeztek. Jákob csodálkozva nézte az érdekes menetet. A fiúk egymás szavába vágva meséltek.
- József még él!
- Ő Egyiptom ura, a fáraó után!
- Ő küldte ezeket a szekereket és ajándékokat neked!
- Azt akarja, hogy szedd össze mindenedet és költözzünk hozzá!
- Még öt évig tart majd az éhség!
- Itt van Benjamin is meg Simeon is
Szegény Jákob azt sem tudta, merre fordítsa a fejét. Szíve elalélt, amikor megtudta, tényleg él József. A fiúk minden gonosztettüket lehorgasztott fejjel bevallották. Jákob nem tudta, mit tegyen. Azonban fiai sürgették. Apám, szedjünk össze mindent, és költözzünk Egyiptomba.
Végül Jákob és egész családja készen állt a hosszú utazásra és a nagy találkozásra – Józseffel. Hetvenen indultak el minden vagyonukkal, feleségeikkel, gyermekeikkel együtt. Gósen földjére érkeztek. Ide jött eléjük József. Mindannyiuknak hatalmas élmény volt a találkozás. József a fáraó útmutatása szerint letelepítette őket ezen a földön, ahol aztán nemcsak a hét szűk esztendő végéig, hanem mintegy négyszáz évig éltek.
Itt halt meg Jákob, később József is. Gyermekeik, unokáik aztán Isten áldottai voltak ezen a földön. Szaporodtak, sokasodtak és az Úr volt velük.
Ezzel a történettel ér véget Mózes első könyve. Megfigyelhettük Isten tervét, ahogy lépésről lépésre megvalósította azt, mintha csak egy mozaikokból egy hatalmas kép állna össze.
A Te helyed is megvan ebben az isteni tervben. Bár néha nem úgy alakulnak az események, ahogy azt mi elképzeljük, vagy látni szeretnénk. De hidd el, Isten tervében a legkisebb epizódnak is helye van. Bízz Benne! Ő a legjobbat tervezte el neked. Tedd bátran kezébe életedet,
Isten tenyerén
Életem ott van Isten tenyerén
Azért nem félek én, bármi fáj nekem,
Mosolyog a szemem.
Száz jajszó között is bízom vakon,
Hitem fel nem adom!
Rám törhet vadul ezer baj veszély,
Isten így szól: ne félj!
Miért is, mitől is félhetnék én:
Az Isten tenyerén?