I.IV. Mi a szeretet?

• “Jézus pedig monda néki: Szeresd az Urat, * a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből. Mt.22,37

Úgy látszik, hogy semmiről sem alakult ki olyan sok téves felfogás és előítélet, mint a szeretetről. Az egyik lehető legbölcsebb igazság, melyet Isten tudtunkra ad az, hogy a szeretet nem olyan, mint amilyennek elképzeltük.

            Sokak szerint a szeretetet gyengéd érzelemként lehet a legjobban bemutatni. Általános vélemény, hogy ha nem vagy valakihez jóakarattal, vagy nem érzel iránta rokonszenvet, akkor azt a személyt egyáltalán nem szereted.

            Az emberi szeretet valamely személy, dolog vonzó tulajdonságainak felismeréséből vagy természetes kapcsolatokból eredő érzés, amely ragaszkodásban, gyöngédségben, a másik javának őszinte kívánásában és a saját érdekeinek a másikéval való azonosításában, illetve neki való alárendeltségében nyilvánul meg. Ezen a gondolaton alapul a keresztény szeretet is. A keresztény szeretet nem csupán együttérzés, hanem az Istennek szentelt ember tudatos, határozott álláspontja, az Isten akaratának alárendelt álláspont.

Szeretni egyszerűen annyit jelent, mint kihasználni az Istentől kapott választási hatalmat, hogy tekintet nélkül érzelmeinkre, elmondjuk és megtegyük azt, ami felebarátaink javára válik.

            A tiszta és szent szeretet elv, nem pedig csak érzés.

            Isten legnagyobb parancsolata nem úgy hangzik, hogy szeretned kellene, hanem hogy szeress. Mindaddig, míg elménk ép állapotban van, meg tudjuk tartani ezt a parancsolatot. Szabad akaratunkból szeretjük Istent és felebarátainkat.

            Sok őszinte keresztény komolyan aggódik, mert nem tudja eldönteni, milyen is valójában az Istenhez fűződő érzelme. Többségük csalódott és csüggedt, mert úgy tűnik nekik, hogy sohasem élték át azt az érzést, mellyel Isten iránt kellene viseltetniük. Az ilyen keresztények állandóan bűnösnek érzik magukat, mert Isten iránti szeretetük aránya elég kicsi.

            Tudják ők azt, hogy mindenkinél és mindennél jobban kell szeretniük Istent, mégis minden törekvésük ellenére még annyi szeretetet sem éreznek iránta, mint amennyit bizonyos személyek számára tartogatnak.

            Sokan annyira csalódtak látszólagos szeretethiányuk miatt, hogy elálltak a kereszténységtől. Azt gondolták, hogy sohasem fogják annyira szeretni Istent, mint amennyire kellene. Ezért belenyugodtak abba, hogy számukra nincs remény.

            Amikor egy nap önvizsgálatot tartottam, rájöttem, hogy jobban ragaszkodom feleségemhez, mint Istenhez. Gyakran gyöngédebb szeretetet éreztem iránta, mint Isten iránt. Iránta való érzésem erősebb volt, mint az, amit Isten iránt éreztem.

            Beláttam azonban azt is, hogy a tények ellenére napról napra arra törekedtem, hogy Istent tegyem az Őt megillető első helyre. Elhatároztam, hogy Őt helyezem magam, feleségem és gyermekeim elé. Most már tudom, hogy tulajdonképpen az volt a legfontosabb, hogy Istent szeressem a legjobban.

            Elhatároztam, hogyha feleségem kívánsága eltér Isten kívánságától, akkor én Isten akaratát fogom teljesíteni. Habár érzelmileg talán még jobban ragaszkodtam feleségemhez, mégis elmélyült az Isten iránti szeretetem. Akaratomból és cselekedeteimből látható volt, hogy Istent tettem az első helyre.

            Gyakran talán úgy tűnik, hogy Isten, akit sohasem láttunk, túlságosan távol van tőlünk. Mégis továbbra is szeretnünk kell Őt, jobban, mint bárkit vagy bármit ezen a földön. Ennek egyszerű oka van: úgy döntöttünk, hogy Őt tesszük első helyre, és tekintet nélkül érzelmeinkre, csupán végrehajtjuk döntésünket.

            Ez az egyedüli lehetősége annak, hogy azokat is szeressük, akiket különben sohasem szeretnénk. Azokat a személyeket, akik érzelmileg semmit sem jelentenek számunkra, sőt talán vegyes érzelmeket keltenek bennünk.

            Így tudott Jézus Krisztus is kitartani a szeretetben. Így tudott kedves lenni azokhoz, akik leköpték, verték és megölték.

            Tettei és szavai érthetők voltak: “Tehettek velem, amit csak akartok, de jól jegyezzétek meg: semmi sem tud megakadályozni abban, hogy szeresselek benneteket. Továbbra is kitartok döntésem mellett: szeretlek benneteket, szívetekhez szólok, és munkálkodom értetek éppen úgy, mint ahogy azt most is teszem.”

Amikor Jézus az utolsó válságba jutott, nem akart elválni Atyjától, és nem akart meghalni a durva, visszataszító és érdemtelen bűnösökért. Kitartóan kérte Atyját, ha létezik más mód, ne kelljen neki meghoznia ezt a nagy áldozatot.

            A végső döntést sem azért hozta, mert Jézus annyira akart szenvedni. Nem. Jézus nagyon szerette Atyját, ezért elhatározta, mindent megtesz, amit Atyja elvár tőle. Legyen meg a Te akaratod, tekintet nélkül az érzésekre!

            A szeretet legnagyobb tette, melyet valaha is a világmindenség láthatott, nem érzelmeken alapult. Ez a felfoghatatlan csoda, esemény, melyről az emberek és az angyalok az örökkévalóságon át elmélkedni fognak, Jézus döntésének eredményeként következett be. Urunk elhatározta, hogy Isten akaratát tekinti elsőnek, saját érzéseit és hajlamait pedig másodiknak.

            Ezzel a krisztusi tettel egyszer és mindenkorra érthetővé vált, hogy mi az isteni szeretet lényege.

            A magasztos isteni példa bennünket is arra késztet, hogy határozzunk: szeretni fogjuk azokat is, akik iránt nem érzünk semmit, akik ellenkeznek velünk, akik gorombák hozzánk.

            Az ember képtelen felfogni az ilyen szeretetet. Kétségkívül, ez az istenség egyik titka. Bármennyire is törekszenek az emberek, sohasem tudnak így szeretni. Jézus mégis határozott parancsot adott tanítványainak: “Szeressétek ellenségeiteket!” Parancsából kitűnik, hogy akkor is szerethetünk, ha minden okunk megvan a gyűlöletre. Erőt ad nekünk, hogy mindenkivel szeretettel bánjunk. Ha így teszünk, Urunk példáját fogjuk követni.

            Booker Washington, az ismert amerikai néger nevelési szakértő egyszer a következő kijelentést tette:

• “Nem engedem meg senkinek sem, hogy kihozzon a sodromból és gyűlölni kezdjem”

Azok az emberek, akik minden ellenségeskedés és gyűlölet ellenére sikeresen követték Urukat, azért voltak ilyen eredményesek, mert a fent említett emberhez hasonlóan megértették, hogyan kell viselkedniük és hogy másként nem lehet. Isten tiszteletben tartotta döntésüket, ezért természetfeletti erővel ajándékozta meg őket, hogy határozatukat végre tudják hajtani.

            A keresztény szeretetben az értelem uralja az érzelmeket. A Jézus lelkével rendelkező ember a feltétel nélküli örök szeretet mellett dönt, melyet semmilyen érzelem sem szakít meg.

            A keresztény mindenkivel szeretettel fog bánni, sőt még a gorombaságot is elnéző mosollyal viszonozza.

            Micsoda értékes ajándék! Ez hát a szeretet, az igazi szeretet. Az ilyen szeretetet semmilyen változó érzelem nem tudja megzavarni.

            Isten gyermekei már most megkapták jutalmukat.

            Ezt az örökséget pedig meg kell osztaniuk a halállal szembenéző emberiséggel.