Adj nekem gyermeket!

Adj nekem gyermeket, mert ha nem, meghalok…

1Mózes 30:1. margójára

Ezt mondta Ráhel férjének, Jákóbnak.

Olvashatod szenvtelenül, megszokásból, vagy, mert épp itt tartasz a Bibliaolvasásban. De most csak egy pár percig próbáld elképzelni a szituációt. Abban a korban még valóban az áldás látható jele volt a „gyermek-áldás”. Látod, hogy nővéred egyik babát szüli a másik után, ragyog, boldog, sugárzik róla és belőle az öröm.

Te meg csak epekedsz.

Tovább lehet gondolni a történetet, de nekem most egészen más jár a fejemben.

Mondtad-e valaha ezt: Istenem, add, hogy merjek rólad beszélgetni az embereknek – mert ha nem, meghalok!

Uram, add, hogy a – szomszédom, férjem, feleségem, gyermekem, munkatársam – megtérjen, mert ha nem, meghalok!

Istenem, add áldásodat életemre, mert ha nem, belehalok!

Mi az, amire úgy igazán azt mondod: ha ezt nem kapom meg, meghalok!

Mi az, amiért még meghalni is kész lennél?

Vigyázz, mit válaszolsz, mert ezzel egy bizonyítványt állítasz ki magadról!