Ajándékok

 „A kegyelmi ajándékokban pedig különbség van, de ugyanaz a Lélek. A szolgálatokban is különbség van, de ugyanaz az Úr. És különbség van a cselekedetekben is, de ugyanaz az Isten, aki cselekszi mindezt mindenkiben.” (1Kor 12:4-6)

Egy gyermekkori esemény jutott eszembe. Még csak ketten voltunk testvérek az öcsémmel. Két év volt köztünk, de még én sem voltam iskolás. Jött a karácsony, és az öcsém egy mackót kapott ajándékba. Hogy én mit kaptam, arra már nem emlékszem, mert csak az öcsém macijára koncentráltam. Az öcsémnek persze esze ágában sem volt megosztani velem; amikor ébren volt, vigyázott rá.

Amikor elaludt, akkor vehettem egy kicsit a kezembe, de néha még ekkor is felébredt, és visszakövetelte azt, ami az övé.

Így aztán, hogy az ellentéteket elsimítsák, az ajándékozó nekem is vett egy macit.

Így visszatekintve mosolygok magamon és magunkon, hiszen ha az öcsém nem önző, én meg nem vagyok irigy, akkor sokkal jobb lett volna; mindketten élvezhettük volna egymás ajándékának áldását.

Úgy gondolom, így van a lelki ajándékokkal is. Amennyiben megosztjuk egymással, valamennyien, gazdagodunk, növekszünk; azonban ha csak magunknak tartanánk meg, valamennyien vesztesek lennénk.

Örüljünk lelki ajándékainknak, még ha a másoké tetszetősebbnek is tűnnek.

Ne irigyeljük mások lelki ajándékait! Úgy tekintsünk azokra, mint amit nem egy személy, hanem egy közösség kapott.

Végül, használjuk a kapott ajándékainkat, mert csak úgy növekedhetünk.

Bízzunk az Adományozóban, hogy Ő tudja a legjobban, milyen lelki ajándék kihez jusson.

Ez csak jó testvérek között működik!

(Gyürüs István)