Állandó éberség

„Vigyázzatok azért, mert nem tudjátok, melyik órában jön el a ti Uratok.” (Máté 24:42)

Fiatal házasok voltunk. A feleségem Budapestre utazott. Mivel messze laktunk a fővárostól, csak késő este érkezett haza. Elhatároztam, hogy a busznál várni fogom. Korán ment le a Nap, így beszorultam a házba. Elvégeztem a kevéske házimunkát, és hogy elüssem az időt, elkezdtem olvasni. Ahogy olvastam, egyre kényelmesebben helyezkedtem el. Arra ébredtem fel, hogy valaki az ajtót nyitja… Borzasztóan restelltem magamat, hogy így vártam őt, s arra gondoltam, milyen tragikus volna, ha Jézussal is így járnék.

Nem mindenben alkalmas az esetemre a Jézus-várás leírása, de néhány tanulság van ebben.

• Nem bízhatunk önmagunkban, a saját erőnkben, akkor sem, ha egész egyszerűnek látszik is a feladat. Imára van szükségünk!
• A munka sokkal jobban ébren tart, mint a kényelmes olvasás, még akkor is, ha úgynevezett „lelki” könyveket olvasunk. Természetesen szükségünk van ezekre, de az ébren maradáshoz munkára is szükség van.
• Nem árt ébresztőórát vagy riasztót használni. Ha nem figyelünk a jelekre, a prédikáció, az Ige intésére, nincs, ami felébresszen, ha elbóbiskolnánk!
• Bár szerettem a feleségemet, de úgy látszik, ebben nincs határ... ha háromszor, tízszer, százszor jobban szerettem volna, az talán ébren tartott volna. Nem elégedhetünk meg azzal, hogy szeretjük Jézust. A szeretetben naponta növekednünk kell.

Íme, néhány gondolat, hogy éberek maradjunk!

Gyürüs István