Amíg lehet

Ha édesanyád is öreg lett,

És te magad is „öregebb”,

Ha – miket addig meg sem érzett –

Nem bírja már a terheket…

Ha kedves, hű szeme se lát úgy

Az életbe, mint azelőtt,

Ha lába ereje-fogyottan,

Nehezebben hordozza őt:- legyen támasza erős karod,

És kísérése örömed!

Üt az óra, amikor sírva,

Utoljára kísérheted.

És ha kérdez, felelj szavára!

Ha újra kérdez, akkor is!

Ne türelmetlenül! Gyengéden,

Ha megkérdez harmadszor is!

Magyarázz meg mindent derűsen,

Ha valamit nehezen ért!

Üt a keserű óra, melyben

Tőled többé semmit sem kérd.

(Ismeretlen szerző után németből)