Az elveszett pénz

A bibliai időkben a lányok édesanyjuktól „hozományt” kaptak. Ez lehetett ruhanemű, ágynemű, de lehetett pénz is. Amikor egy lány férjhezment, édesanyjától egy kis ládikában megkapta ajándékát. Erre aztán egész életében nagyon vigyázott. Ha ez pénz volt, akkor igyekezett valamennyivel szaporítani, hogy aztán majd ő is továbbadhassa férjhezmenő lányának.

Valószínű, hogy történetünkben is egy ilyen esetről van szó. A ládikában tíz pénz volt. Ne egy húszforintosra gondolj! Abban az időben a pénzdarabok nagyobbak voltak és nehezebbek. Nemcsak a pénz volt pótolhatatlan, hanem talán éppen azért volt nagyon értékes az asszony számára, mert édesanyjától kapta, és tovább szerette volna adni. Ez növelte igazán értékét.

És most nagy baj történt – a ládikából egy pénz eltűnt. Lehet, hogy nézegette, számolgatta, gyönyörködött benne, talán tervezgetett, és most elképzelhető, hogy véletlenül kiesett belőle –  nem tudni. Egyszerűen elveszett.

Az asszony tűvé tette érte a házat. Mécsest gyújtott, nagytakarítást végzett, a lakás minden sarkát alaposan kitakarította, minden zugba gondosan benézett – és végre megtalálta a pénzt!

Milyen boldog lehetett! Mennyire örült, hogy megtalálta, amit elveszített. Összehívta barátait, szomszédait, és túláradó örömmel újságolta el nekik, hogy mi történt.

Emlékeztek még az elveszett kisbárány történetére? Ott a bárányka figyelmetlenségből csatangolt el a nyájtól, de tudta, hogy elveszett, szeretett volna visszatalálni. Szomorú volt, mert nem találta meg a hazafelé vezető utat. A pénz azonban nem tudta, hogy elveszett, és nem is tett azért semmit, hogy visszakerüljön a dobozba.

Jézus itt azokra az emberekre gondolt, akik nem tudják, talán nem is akarják tudni, hogy milyen messze élnek az atyai háztól, így aztán nem is tesznek azért semmit, hogy visszakerüljenek. De ha valaki keresi és megtalálja őket, micsoda nagy öröm van itt a földön is és a mennyben is. Isten és az angyalok nagyon örülnek egy bűnös ember megtérésén.

Lukács 15:8-10. versek alapján