Az illat

Édesapámtól hallottam az alábbi történetet.

Egy csinos, jól öltözött hölgy sorban állt egy üzlet pénztáránál. Ahogy közeledett, egyre dühösebb lett. Ugyanis orrfacsaró volt a bűz, amit érzett. Készült, hogy jól beolvasson a pénztáros lánynak, amiért nem mosakszik rendesen, és ilyen szagot terjeszt maga körül. De aztán meggondolta magát. Gyorsan fizetett, és kimenekült a levegőre.

Amikor hazaért, kereste a kulcsot a táskájában. Ugyanaz a szag csapta meg az orrát. A másik üzletben vásárolt pálpusztai sajt szaga.

Megfigyelted a következőt?

• Milyen könnyen ítélkezünk?
• Hogy nem magamban, hanem a másikban keresem a hibát?
• Hallgatni arany! Belegondolni is rossz, mi lett volna, ha szól a pénztárosnőnek!
• Egy kis darab sajtnak micsoda „ereje” van! Egy szál gyufa képes hatalmas erdőt lángra lobbantani!

Napjainkban nagyon sok probléma a kapcsolatainkból, a toleranciahiányunkból ered. Hamar „fel lehet jutni a plafonra”!

Indulj el ma úgy, hogy

• mentséget próbálsz keresni annak a másiknak;
• először – egy pillanatra – önmagadba nézel, és mielőtt megszólalnál, húszig elszámolsz;
• megpróbálsz kedves és barátságos maradni minden körülmény között.

HOGY JÓL TELJEN EL A NAP!