Az irgalmas samaritánus

A vallásos izraelitáknak néha komoly fejtörést okozott az emberek besorolása. Ilyen kérdés volt az, hogy ki számít felebarátnak. Erre a kérdésre is példázattal felelt Jézus.

            Jeruzsálemből Jerikóba ment egy ember. Útközben rablók támadtak rá. Agyba-főbe verték és kifosztották. Elvették minden pénzét, és félholtan otthagyták az úton. Nemsokára arra jött egy pap. Nem segített a szegény emberen, hanem elkerülte. Később egy lévita jött arra. Szemügyre vette a szerencsétlent, és ő is kikerülte, sietett tovább az ő útján. Harmadiknak egy samaritánus érkezett. Ezt az embert lenézték a zsidók, mert szerintük alacsonyabb rendű vallása volt. Ahogy meglátta a sérültet, azonnal segítségére sietett. Ellátta sebeit, felültette szamarára, és elvitte egy vendégfogadó házba, ahol tovább folytatta ápolását. Reggel, amikor tovább indult, pénzt adott a gazdának, hogy viseljen gondot a betegre. Ezen felül azt is megígérte, ha nem lenne elég az az összeg, amit adott, akkor kiegészíti, amikor visszajön.

Ezen az emberen látszott a szeretet és jóindulat.

Jézus megkérdezte:

• Ki volt a felebarátja annak, aki a rablók kezébe esett?
• Az, aki könyörült rajta – volt a válasz.

Minden ember felebarátunk, akinek szüksége van segítségünkre, együttérzésünkre.

• Menjetek el, és ti is ekképpen cselekedjetek – mondta Jézus hallgatóinak

(Lk10;29-37.)