Az óra

Az óra

Évekkel   ezelőtt , amikor  még  nem  volt hűtőszekrény, az emberek   jégházakat  használtak,  hogy az élelmiszerek  ne romoljanak   meg.  Ezeknek  a  kis  építményeknek  vastag falai voltak, nem  volt rajta  ablak, csak egy  jól  záródó ajtó.
Télen amikor a tavak befagytak, nagy jégtömböket vágtak ki, és odaszállították a jégházakba. Aztán a jégre szórtak egy réteg  fűrészport,  és  így  az  kitartott  majdnem  nyárig.

Egyik nap egy férfi elvesztette értékes karóráját a jégházban, miközben ott dolgozott. Áttúrta az egész fűrészport, szorgalmasan keresgélt , de az óra csak nem lett meg.
Egy kisfiú aki hallotta, hogy elveszett az óra, belopakodott az  ebédszünetben a  jégházba. Nemsokára  megjelent  az órával együtt. A csodálkozó kérdésre, hogy miként sikerült megtalálnia az órát, ezt felelte:

- Jól becsuktam  az ajtót, lefeküdtem a fürészporba, teljesen csendben voltam, és meghallottam az óra ketyegését."

Gyakran nem halljuk tisztán Isten hangját. El vagyunk foglalva azzal, hogy buzgón, sőt néha kétségbeesetten keressük az Ő akaratát. Elcsüggedünk és türelmetlenek leszünk, ha látszólag nem kapunk feleletet. Talán még azt is feltételezzük, hogy Isten nem törődik velünk. De ha szeretnénk meghallani a hangját, nem csak a jelenlétét kell keresnünk, hanem el is kell csendesednünk előtte. Atyánk azt mondja gyermekeinek:

"Csendesedjetek el, és tudjátok meg, hogy én vagyok az Isten"(Zsolt 46,11)
Ott, az Ő áldott jelenlétében meg fogjuk hallani halk hangját:
"Ezen az úton járjatok, se jobbra, se balra ne térjetek le!" (Ézsaiás 30,21) P.Smidt