Az Úr szolgája
Az Úr szolgája
„Nézzétek, a szolgám, akit támogatok, a választottam, akiben kedvem telik. Kiárasztom rá a lelkemet, hogy igazságot vigyen a nemzeteknek. Nem kiált majd, s nem emeli föl a hangját, szava sem hallatszik az utcákon. A megtört nádszálat nem töri össze, a pislákoló mécsbelet nem oltja ki. Hűségesen elviszi az igazságot, nem lankad el, sem a kedvét el nem veszti, amíg az igazságot meg nem szilárdítja a Földön. Az Ő tanítására várnak a szigetek.” (Ésa 42:1-4)
700 évvel a fenti prófécia elhangzása után egy fáradt vándor a tizenkét tanítványával rótta Júdea és Galilea poros utcáit. Ki hitte volna akkor, hogy róla szól ez a prófécia? Még hogy Ő lenne Isten választottja? Akiben kedve telik? Ő lenne az, aki igazságot visz a nemzeteknek? Nem! Ez lehetetlen!
Pedig igaz, drága barátom! Ő a mi Jézusunk, Messiásunk, Urunk, Krisztusunk, Megváltónk! Ő az, aki lehajolt a betegekhez, és felemelte őket, Ő az, aki együttérzett az éhes tömeggel, és megvendégelt több ezer embert. Igen! Ő az, aki megnyitotta Lázár sírját, megfogta az özvegyasszony fiának kezét a koporsóban, és életre keltette. Igen, Ő az, akinek a ruháját érintette a gyógyíthatatlan beteg barátnőd, aki már tizenkét éve a teljes vagyonát orvosokra költötte, mégis menthetetlennek nyilvánították. A megtört nádszálat nem törte tovább. Sem a samáriai kútnál, sem a porba írt szavakkor. A pislogó hitet lehívta a fáról, „Gyere hamar, mert ma szeretnék a te házadban vacsorázni.”
Hát igen – sóhajtasz. Valóban így volt 2000 évvel ezelőtt! De ma? Látja valaki, hogy éhezem, hogy már hónapok óta nem bírok elhelyezkedni? Hogy gyógyíthatatlan beteg vagyok? Hogy a gyermekem, az édesanyám, a húgom...? Hogy az adósságom, a jelzáloghitelem…?
IGEN! Ő ott van melletted! Veled sír, és veled örül! Gyakran megfogja a kezedet, csak már annyira magad alatt vagy, hogy nem is érzed!
Mit gondolsz, megrövidült mára Isten keze? Szerinted ma már nem törődik a megtört nádszálakkal, a pislogó kis gyertyákkal? Nem! Nem! Ő ma is szeretne magához ölelni és igazi belső békét adni. Engedd el magad! Érintsd meg a ruhája szélét, vagy hívd meg az otthonodba, és beszélgess el vele!