Baráti jókívánság

Szeretett barátom, kívánom, hogy mindenben jól legyen dolgod, és légy egészséges, amint jó dolga van a lelkednek. (3Ján 2)

János úgy írta a leveleit, mintha „tollát a szeretetbe mártotta volna”. „Kedves Barátom!” Igaz, hogy ez Gájusznak, a barátjának szól, de neked is, és nekem is.

Jó ezt így hallani, nem igaz? Próbálj meg ma három embernek valami hasonlóan kedveset, derűsen és mosolyogva mondani!

„Kívánom, azaz őszinte vágyam, hogy úgy a lelked, mint a tested egészségben legyen!” – írja János.

Képzeld el, hogy TE kapod ma ezt a levelet Jánostól! „Ó, de kedves ez az én János barátom! Ott, a szigeten – Pátmoszon –, ahova, mint börtönszigetre vitték fogságba, még onnan is ilyen szeretettel gondol rám, és aggódik a testi és lelki egészségem iránt! Hát igen! Ő már csak ilyen! Tudja, hogy igazán csak akkor lehetek jól, ha a lelkemben béke van, és fizikailag is jól érzem magamat. De hát mire is gondolhatott, amikor ezt írta nekem? Ja, biztosan szükségem lenne némi mozgásra a friss levegőn, hogy jobban fogjon az agyam, meg hogy jobb kedvem legyen. Megyek is, egy kicsit gyalogolok itt a háztömb körül az utcában. Aztán a lelkemért is tennem kell valamit. Vajon mit ajánlana nekem János? Ó, hát már tudom is! Biztosan azt mondaná, olvassak a Bibliából, imádkozzam, beszélgessek az Úrral, mint a barátommal, és beszéljek másokkal a hitemről! Hát igen... végül is mozgásra van szükségem mind a testi, mind a lelki jó egészséghez! Köszönöm, János barátom!”