Béke vagy harag

Nem megy! Hidd el, nem megy! Magadtól biztosan nem! Figyeld meg! Erőset fékezett a busz, és a nyakadba borul egy termetes hölgy a szatyraival. Tedd a szívedre a kezedet! Mi jut először az eszedbe? „Nem tud vigyázni? Nem látja ott azokat a barna csepp alakú bigyókat? AZOKBA LEHET kapaszkodni!”

Vagy vezetsz az araszoló forgalomban. Aztán hirtelen behúz eléd egy hústömeg az Audijával. Ilyenkor természetes, hogy először is megértő, higgadt és kedves gondolatok tolulnak az agyadba, majd kedvesen integetsz neki, és rámosolyogsz...

Esetleg a gyermeked egész délután magolta az egyszeregyet. Te meg mellette ültél, és oda-vissza kérdezgetted. Ment neki! Megdicsérted! Aztán másnap délután aláírhatod a tanár nem éppen kedves felszólítását. „Kedves Szülő! A gyermeke ismét nem tanulta meg az egyszeregyet! Kérem, pótolja vele!”

Honnan jön a szelíd és engedelmes felelet, a higgadt válasz?

Hát az már egészen biztos, hogy nem kívülről! Onnan csak a kiabálás, a negatív gondolat, a magad igazolása, a feszültség, az idegesség jön.

A szelídség, a kedvesség, az engedelmes, bátorító magatartás mindig belülről jön, és kifelé tart.

Csupán A BÉKE FEJEDELME tud neked BÉKÉT ajándékozni.

Borulj le, és alázatosan kérj tőle egy adag, a mai napra elegendő békességet! Aztán holnap ismét kérhetsz!

 „A szelíd felelet csillapítja a haragot, a sértő szó felkorbácsolja az indulatot.” (Péld 15:1; katolikus fordítás)

„A higgadt válasz elhárítja az indulatot, de a bántó beszéd haragot támaszt.” (Protestáns fordítás)

„Az engedelmes felelet elfordítja a harag felgerjedését; a megbántó beszéd pedig támaszt haragot.” (Károlyi-fordítás)