Bocsánat

Van egy nagyon kedves ismerősöm, barátom. Nagyon szeretem őt. Kedves, előzékeny, figyelmes. Sok jó tulajdonságára rácsodálkozom; nekem nincs ilyen! Kérdem magamban, hogyan tud ilyen körülmények között is ennyire bátorító, aranyos lenni.

Csupán két dolgot nem fedeztem fel még nála. Nem veszi észre, nem látja be, ha hibázott, és képtelen bocsánatot kérni.

Ma reggel mélyen elgondolkodtam ezen. Jézus egyszer egy fiatalembernek azt mondta: „Egy fogyatkozás van benned!” És ez az EGY elválasztotta őt Istentől s az örök élettől.

Csak egy is elég, amihez ragaszkodunk. Amitől nem akarunk megválni, mert szeretjük. Egy fogyatkozás is elég, amiről, bár Isten azt mondja: TEDD MEG! Vagy ezt: NE TEDD MEG! De én úgy gondolom, hogy azért ez nem olyan nagy bűn.

Egy fogyatkozás is elég, amit nem akarok belátni, amit nem tartok fontosnak. Ilyen lehet az előbb említett őszinte bűnbeismerés és bocsánatkérés hiánya, elhanyagolása.

Gondolkodj el azon, nem TE vagy az az ember, aki azt mondod: „Én erre képtelen vagyok!” „Nem én voltam, hanem a körülmények!”, „Kérjen bocsánatot ő, hiszen ő kezdte, ő bántott meg!” Ismerősek neked ezek a mondatok?

Vigyázz, nehogy a végén neked is azt mondja az Úr: Minden rendben lett volna, de volt EGY fogyatkozása, amihez nagyon ragaszkodott!