Csendes csodák

Csendes csodák

Ne várd, hogy a fold meghasadjon és tűz nyelje el Sodomát. A mindennap kicsiny csodái nagyobb és titkosabb csodák.

Tedd a kezedet a szívedre, hallgasd, figyeld, hogy mit dobog, ez a finom kis kalapálás nem a legcsodálatosabb dolog? Nézz a sötétkék végtelenbe, nézd a kis ezüstpontokat: nem csoda-e, hogy árva lelked feléjük szárnyat bontogat?

Nézd, árnyékod hogy fut előled, hogy nő, hogy törpül el veled, nem csoda ez? - s hogy tükröződni látod a vízben az eget?

Ne várj nagy dolgot életedbe, kis hópelyhek az örömök, szitáló, halk szirom-csodák. Rajtuk át Isten szól: jövök.

Reményik Sándor