Dani új hátizsákja

Dani egy új táskát nézett ki a sportboltból, nagyon vagány volt, víztartó kulacs volt a hátára erősítve, és az osztályban majdnem mindenkinek már volt egy ilyen táskája. 3500 Ft-ba került, neki azonban csak a fele, 1500 Ft-ja volt meg. Mivel iskolakezdés volt, ezért a szülei már nagyon sokat költöttek Danira, és nem akarták még ezt a táskát is megvenni neki:

– Fiam – mondta az anyja – a tavalyi táskádnak még semmi baja. Nyugodtan járhatsz még iskolába.

Dani nagyon szeretette meglátogatni a nagyapját, aki nem lakott túl messze tőlük. Az volt a szokása, hogy mikor meglátogatta őt az unokája, mindig adott neki 100 Ft-ot. A nagyapának azonban pár hónapja volt egy agyvérzése, és ezért nehezen tudta mozgatni a bal kezét, sőt a memóriája is gyakran kihagyott.

Egyszer mikor meglátogatta Dani a nagyapját, üdvözléskor rögtön kapott a nagypapájától 100 Ft-ot. Pár percig vidáman beszélgettek, majd a nagypapa hirtelen a fejéhez kapott:

– Jaj, hiszen majdnem elfelejtettem odaadni a szokásos 100 Ft-ot. – Majd benyúlt a pénztárcájába, és adott neki 100 Ft-ot.

Dani zavarba jött, és már éppen vissza akarta utasítani ezt a második 100-ast, de aztán arra gondolt, hogy hát ő nem csinált semmit, csak elfogadta azt, amit a nagyapja adott.

Hazafelé menet Daninak csak nem tudott kiverni a fejéből egy gondolatot, gyakrabban kellene meglátogatni a nagyapját.

„Hány látogatást is kellene még tennem –tűnődött Dani –, hogy összegyűljön a maradék 1800 Ft? 18-szor, ha meglátogatom, akkor meg is van.”

Így történt, hogy Dani egyre sűrűbben is megfordult a nagyapjánál, akár naponta többször is, és ha véletlenül másodszor is adott, nem szólt érte. Eleinte furdalta egy kicsit a lelkiismeret, de aztán megnyugtatta magát: „Hiszen én nem csinálok semmi rosszat!”

Így történt, hogy alig két hét alatt 3300 Ft-ja gyűlt össze Daninak, tehát már csak két 100-asra volt szüksége. Már nagyon meg szerette volna megvenni a táskát. Meglátogatta ismét nagypapáját, aki köszönés után rögtön adott neki egy 100-ast. Majd beszélgettek mindenféléről, de nagypapa most valamiért nem akart még egy 100-ast adni Daninak. Elérkezett a búcsúzás ideje, és még mindig nem volt meg a kívánt összeg, így Dani elköszönéskor így szólt:

– Nagypapa, ma elfelejtettél adni nekem egy 100-ast!

– Valóban? – dörmögött vissza a nagypapa – Hogy lehetek ilyen feledékeny? – Azzal benyúlt a pénztárcájába, és odaadta Daninak az utolsó hiányzó 100-ast.

Dani szinte szaladt a boltba, ugyanakkor valami rossz érzése is volt. Mikor beért a boltba, rögtön a táskához sietett, de valami azt súgta, hogy nem lenne tisztességes megvennie. Zavartan nézelődött, mikor megpillantott egy nagyon hasonló táskát, le volt árazva 1500 Ft-ra. Csak annyi különbség volt, hogy ennek nem volt a hátán kulacstartója. Némi gondolkozás után a leárazott táskát vette meg, hiszen az pont annyiba került, mint amennyivel eredetileg rendelkezett.

A fennmaradó összegen (2000 Ft) pedig vett egy labdát (gyógyászati segédeszköz), amivel nagypapája gyakorolhat, hogy megerősödjön a bal keze. Mikor elvitte a labdát, mindent töredelmesen bevallott, a nagypapa pedig örült, hogy unokája ilyen őszintén megbánta tettét.

Forrás: Teresa Cleary: Danny’s New Backpack. Primary Treasure, Volume 40, Number 37, September 7, 1996