Életet az életért

Életet életért

Alfonz nyolc, Dezső tízéves volt. Sokat nélkülöztek édesanyjukkal együtt, apjuk iszákossága miatt. Egyszer aztán Dezső odaállt a mámorát éppen kialudt apja elé:

- Apám, kérlek, válaszolj nekem: mi több számodra, én vagy az alkohol?

Az apa döbbenten nézett a gyerekre:

- Persze, hogy te, de mit akarsz ezzel mondani?

- Azt, hogy ha nem hagyod abba az ivást, megölsz mindnyájunkat! Hát nem látod, hogy mennyit sír szegény anyánk? Azt sem veszed észre, hogy mennyit nélkülözünk mindnyájan?

Apja nem válaszolt. Elbotorkált otthonról. A havas,csúszós úton tétován lépdelt.

A fűtetlen lakásban megfáztak a gyerekek. Alfonz ágynak esett, Dezső pedig már haldoklott. Anyjuk zokogva állt mellettük és kezét tördelte:

- Ó, Istenem! Honnan vegyünk pénzt tüzelőre és orvosságra? Jaj, jóságos Jézusom! ...Apátok most is... - zsebkendőjébe szorította arcát. A fiúk elfordultak. Dezső már csak suttogni tudott:

- Jézusom, elfogadom kezedből a halált, apám megmentéséért.

Anyja félájultan rogyott melléje.

Amikor apjuk hazaért, Dezső már mereven feküdt. Halott gyermeke láttán szörnyű önvád marcangolta lelkét. Még a könnyei is hullottak, amikor bekopogott a rendház ajtaján.

- Atyám...igen, bevallom: előbbre való volt számomra az ital, mint a gyermekem! Ó, Istenem! De, legalább a másik megmaradna, ha már Dezső fiam-érettem ajánlotta fel az életét!

A pap megrendülten imádkozott a holt és az élő gyermekért, szüleikért is.

Az arra járók naponta láthattak egy megtört férfit, amint lehajtott fejjel bandukolt a temetőben. Fia halála óta egy korty ital se ment le a torkán, és imádkozni is megtanult.

Fel-felnézett az égre, és azt suttogta:

- Ott jártad ki számomra, fiam, drága halott fiam, a megtérésemet...és azt is, hogy öcséd megmaradt nekünk. Áldott, jó fiam! - zokogta.

Polónyi Ferenc SJ nyomán

 forrás:vorosrozsaalma.hupont.hu/23/tanulsagos-tortenetek