Elveszett! Elveszett?

124-et kaptam. Ebből egy elveszett. Sajnáltam magamat. Micsoda szerencsétlenség! Éppen velem történik mindez! És pontosan MOST!

Pedig annyi ötlettel, tervvel léptem a nyugdíjaskorba! Na, majd most! Végre azt teszem, amit akarok, oda megyek, ahova szeretnék… És egymást kergették az agyamban a gondolatok.

És akkor elérkezett a műtét időpontja. Letettem mindent Isten kezébe.

A műtét sikerült. Minden a legjobb irányban haladt két egész hétig. Aztán győzött egy icipici gonosz lény, egy kis baktérium. És elvett az életemből egy teljes fél évet.

Azonban ez alatt a fél év alatt rengeteg mindent meg tudott tanítani nekem az én drága Mesterem.

Ilyeneket.

• A testem 99 százaléka rendben van! Tehát ne panaszkodjak!
• Csak a térdemből folyik a genny; sehonnan máshonnan. Ne aggódjak!
• Megtanultam, milyen a reménytelen szenvedés.
• Hogy megértőbb legyek mások szenvedésével szemben.
• Hogy Isten akkor is ott van!
• Hogy hálásabb legyek, és naponta keressek valamit, amit megköszönhetek.
• Több időm lett olvasni, imádkozni.
• És hogy a 124 félévből csupán egy veszett el, ami igaziból nem is veszteség, hanem nyereség!

És te hogyan látod a nehézségeidet? Gondoltál arra, hogy vajon Isten mire akar megtanítani egy-egy veszteséggel?

Gondoltál arra, hogy az Ő tervében minden benne van? Hogy azok életében, akik Istent szeretik, minden együttmunkálkodik a jóra? (Róma 8:28) Gondoltál erre?

Ülj le egy pillanatra, és válaszolj! Valóban elveszett? Igazán veszteség ért? Próbáld meg leírni, vajon mire tanított meg ezzel a próbával, látszólagos veszteséggel az Úr! Meglepődsz az eredményen!

Gyürüs Panni