Értékes ember

"Mikor látom egeidet, a te ujjaidnak munkáját; a holdat és a csillagokat, amelyeket teremtettél: Micsoda az ember - mondom - hogy megemlékezel róla? És az embernek fia, hogy gondod van reá? Hiszen kevéssel tetted őt kisebbé az Istennél, és dicsőséggel és tisztességgel megkoronáztad őt! Úrrá tetted őt kezeid munkáin, mindent lábai alá vetettél”

Lovas nemzet lévén, jellemző ránk, hogy hol a ló egyik oldalán, hol a másikon landolunk. A legritkábban ülünk a helyünkön.

Felnézve a csillagos égre, valóban parányinak érezhetjük magunkat. Hallhatunk előadást a távolságról, a Föld, a Nap, a Hold és más bolygó egymás közti távolságáról. Elhisszük, de még elképzelni sem tudjuk, hogy az mekkora. Vajon lát-e onnan fentről valaki? Fontos vagyok-e valakinek? Végeredményben én csak egy porszem vagyok a nagy mindenséghez képest.

Ez a ló egyik oldala.

„Mert megérdemled!” „Ébreszd fel a magadban rejlő istennőt” – hallhatjuk a reklámszövegben, tévében, rádióban. Minden azt sugallja körülöttünk, hogy mi milyen borzasztóan fontosak vagyunk, istenek, istennők... az igazi Istenre már egyáltalán nincs szükség, elboldogulunk mi nélküle is. Mindent meg tudunk oldani.

Ez a ló másik oldala.

És milyennek lát minket Isten?

Értékesnek.

Azonban ezt az értéket csak egy bizonyos módon látja. Mégpedig úgy, ha Jézus Krisztus kitárt karjának árnyékában állunk. A kereszt árnyékában. Jézussal értékesek, nélküle – sajnos – értéktelenek vagyunk.

Vegyük komolyan az értékünket, és ne váltsuk aprópénzre, holmi értéktelen kacatra azt, hogy Isten gyermekei lettünk Jézus Krisztus által.