Étkezés a bibliai időkben

Közösségünk nagy gondot fordít az evés kérdésére. Felvetődik a kérdés, hogy mit és hogyan ettek a bibliai időkben.

Természetesen egy csomó dolgot, ami ma az asztalunkra kerül, nem ismerhettek, hisz azok azóta kerültek ide más földrészekről. Így nyilvánvaló, hogy a paradicsom, paprika, kukorica, burgonya és egyebek teljesen kimaradtak az étrendből.

Kevés bibliai leírásunk van, amelyek recepteket tartalmaznak. Mégis kirajzolódik az a kép, amely bemutatja, milyen élelmiszereket fogyasztottak.

Fő eledelük közé a gabona tartozott. A lepényszerű kenyér, ami legtöbbször árpából készült – adja az átlag étkezések elnevezését, a „kenyérevést” Az árpán kívül ismerték a búzát, a babot, a lencsét, a kölest és a tönkölyt. Uborkát és hagymát is fogyasztottak, sőt még póréhagymát is. A gyümölcsök közül a legismertebbek a füge és a szőlő, a gránátalma, a datolya, a barack a dió és az olajbogyó. A fügét, datolyát és a szőlőt aszalták is. Ez volt az átlag ember átlag eledele. Mivel különösen a korai időben Izrael népe elsősorban állattenyésztő nép volt, étkezésül szolgált a hús, a tej és tejtermék. A Genezáreti tó partján élők hallal egészítették ki táplálékukat.

Általában kétszer ettek. Evés közben a földön ültek és asztal gyanánt a földre terített állatbőr vagy gyékény szolgált. Később szőnyegre heveredtek, bal könyökükkel párnára támaszkodtak, és jobb kezükkel ettek. Bár ismerték az evőeszközöket, azokat csak az áldozat bemutatásakor használták. Közös tálból kapta meg mindenki a részét, amibe a kenyerét is bemárthatta. Jézus utolsó vacsorája is az előbb említett szokásokat tükrözi. Vizet vagy erjedetlen szőlőlevet ittak.

Az étkezések Isten gondoskodását és a Vele való közösséget jelképezték.

Neked mit jelent a terített asztal?

Gyürüs István