Gondolatok

2017.12.15 18:01

Gondolatok

 

A dicséret olyan, mint az árnyék.

Aki utána fut, attól elrohan, aki előle fut, azt követi.

 

Csak azok látják meg a világot a maga valóságában, akiknek szemét tisztára mosták a könnyek.

 

 

A világ vakmerően áthágja Isten törvényét. Mivel Isten régóta tűr, lábbal tiporják tekintélyét. Egymást kegyetlenkedésre, Isten gyermekeinek elnyomására biztatják. Így szólnak: "Mit tudhatná ezt az Isten, s van-e a Magasságosban értelem?" (Zsolt 73:11). Van azonban egy határ, amelyet nem léphetnek át, és már közel vannak ehhez a határhoz. Már most is majdnem túllépték Isten türelmének határvonalát, kegyelmének és irgalmának határát. Az Úr közbelép, hogy megvédje méltóságát, megszabadítsa népét, és visszaszorítsa a gonoszság áradatát. {COL 177.5} 

Az emberek Noé korában semmibe vették Isten törvényét, és szinte már egyáltalán nem gondoltak a Teremtőre. Gonoszságuk olyan méreteket öltött, hogy az Úr elárasztotta a földet vízzel, és elsöpörte gonosz lakóit. {COL 178.1}

Vajon ma mit lát Isten, ha letekint az égből?