Hamis mértékek

A történet szerint egy asszony, akit mi most Mrs. Smithnek nevezünk, egy üzletben néhány yard kelmét vásárolt új ruhája számára. A papír-minta ruhája részére négy yardot írt elő. Miután kiválasztotta Mrs. Smith a kelmét, az üzlettulajdonos, Mr. Jones, pontosan kimért négy yardot az asztalába bevert két szeg között, mely szegek közötti távolság egy yardnak felelt meg. Mrs. Smith hazavitte a megvásárolt kelmét és otthon megtette a szükséges előkészületeket ruhája elkészítéséhez. Mielőtt azonban hozzáfogott volna a szabáshoz, kiterítette a kelmét az asztalra, hogy a papír mintát ráhelyezze. Nem sokára észrevette, hogy nincs elegendő kelméje a készítendő ruhához. „Csodálatos!” mondta, „talán Mr. Jones tévedésből kevesebb kelmét mért le? De hát láttam amint lemérte a négy yardot!” Hogy önmagát megnyugtassa, elővette a yardmértéket, hogy lemérje a kelmét. Legnagyobb meglepetésére látta, hogy a kelme jóval rövidebb a négy yardnál. „Tehát Mr. Jones mégis tévedhetett,” gondolta magában.

Erre összecsomagolta a kelmét és visszament az üzletbe. Ott szépen megmondta az üzlettulajdonosnak, hogy a kelme, amit neki eladott, kevesebb a négy yardnál, pedig ő annyit kért és annyiért fizetett.

Mr. Jones meglepődött e szavak hallatán. „Hogy volna az lehetséges,” mondta, „talán tévedtem volna?” A csomagot átvéve Mrs. Smith kezéből, az asztala mellé lépett, hogy az asztalába bevert két szeg közötti távolság mellett ismét lemérje a kelmét. Pontosan mérni kezdett, mialatt fennhangon számolt: „Egy, kettő, három, négy! Lássa, kedves Mrs. Smith,” mondta, „nemcsak hogy nem kevesebb, hanem még valamivel több is a kelme a négy yardnál!”

Mrs. Smith csodálkozott és kissé szégyenkezett is. Végül ismét megszólalt mondván, „Bizonyos abban, Mr. Jones, hogy a két szeg közötti távolság pontosan egy yard?”

„Kedves asszonyom,” felelt Mr. Jones majdnem sértődötten, „már harminc év óta árulok kelmét e két szeg közötti mérték szerint.” Ezen szavaival az ügyet elintézettnek tekintette. Mrs. Smith azonban ismét megszólalt, „Megtenné-e az én kedvemért és most előttem lemérné egy mérővesszővel az asztalába bevert két szeg közötti yardot?” „Nagyon szívesen!” mondta az üzlettulajdonos. Erre elővett egy yard hosszú mérővesszőt és azt a szegek mellé helyezte. „Hihetetlen! Hogy lehetséges ez!? Kiáltott fel ijedt hangon Mr. Jones. Majdnem két inch hiányzott a teljes yardból. A férfi gondolkodva nézett az asztalára, majd fennhangon így szólt, „És ha most arra gondolok, hogy harminc éven át e mérték szerint árultam a kelmét!”

Mr. Jones őszinte volt; ő valóban azt gondolta, hogy igaz és jó mértékkel szolgálta ki vevőit éveken keresztül. Most megmutatták neki, hogy ő tévedett, sőt mi több, hogy már évek óta helytelenül cselekedett. De ő tudtán kívül tett rosszat és így nem lehetett őt ezért kárhoztatni. A „tudatlanságnak idejét” Isten elnézi. (ApCsel 17:30) De most hogyan áll e dolog? Mit tegyen most Mr. Jones? Ha a múltban kárhoztatás nélkül ötezer yard kelmét is adott el, a két szeg közötti mérték szerint mérve, most, hogy tudomása volt rossz mértékéről, bűnt követett volna el, ha még csak egy yardot is aszerint adott volna el. Most már bántaná őt lelkiismerete.

Mit tett ekkor Mr. Jones? Azt, amit minden őszinte ember megtett volna az ő helyében. Elővett egy zsebkést és azzal nagy nehezen kivette helyéből az egyik szeget. E művelet nem ment könnyen; nehezen lehet a rég megállapodott dolgokat kimozdítani helyükből. Hasonlóan áll a dolog a rég bevett szokásokkal és elfogadott hagyományokkal is. Azután Mr. Jones az asztalra fektette a mérővesszőt, egyik végét az asztalban levő megmaradt szeghez illesztve; a mérőfa másik vége mellé pedig próbálta beverni a másik szeget. Meglepetésére a szeg könnyen ment az asztalba. Ugyanis már volt egy szeghely, ami kis ragasszal volt elfedve. Mr. Jones megtalálta a dolog nyitját: valaki elmozdította a szeget rendes helyéből.

A szombatkérdés tanulmányozásánál megtudjuk, hogy a teremtés első hetének végén Isten elrendelte a nyugalomnapot. „a hetedig nap az Urnak a te Istenednek szombatja.” Valaki azonban kimozdította a nyugalomnapot a hetedik napból és azt a hétnek első napjába helyezte. Lehet, hogy Mr. Jones, akiről előbb volt szó, nem tudta, hogy ki vette ki a szeget a helyéből, és hogy mikor történt az, mi azonban tudjuk, hogy mikor helyezték át a nyugalomnap ünneplését a hetedig napról a hét első napjára, és hogy ki követte el e változtatást.

Forrás: M. Leslie Rice: Mindent megpróbáljatok; Brookfield, Illinois: Pacific Press Publishing Association,61sk