Hangos olvasás

Akármilyen furcsa ma már, az ókori emberek nem nagyon ismerték, de legalábbis nem nagyon gyakorolták a néma olvasást. Még amikor magukban olvastak vagy imádkoztak, akkor is rendre hangosan tették. A néma olvasás úgy tűnik, csak a reneszánszban terjedt el. A Talmud ki is jelenti, hogy ima közben a szájnak mozognia, a fülnek pedig hallania kell. A hangos olvasás azonban nem prózai volt, hanem dallamos (mintegy éneklés). A “feléneklést” - felolvasás helyett - ún. dallamjelek segítették a szövegekben. A szentély pusztulása után azonban a rabbik megtiltották a zsoltárok és néhány másik könyv énekes előadását (pl. Énekek éneke), és ez lett az oka annak, hogy ma már nem tudjuk, milyen dallamra énekelhették pl. a zsoltárokat, holott ezek tényleges énekek voltak.