Hegyibeszéd

Jézust nagy sokaság követte a hegyoldalra. A levegő kristálytiszta volt, az ég sziporkázott a tavaszi napsütésben. Az emberek igyekeztek szorosan köré ülni. Egyetlen szavát sem szerették volna elmulasztani.

Jézus szeretettel nézett végig rajtuk, s mintha csak olvasott volna gondolataikban, először a boldogságról beszélt, amit közülük olyan sokan kerestek.

Először sorban elmondta, hogy kik a boldogok. Azok az igazán boldogok, akik tudnak sírni, akik szelídek, akik éhezik és szomjazzák az igazságot. Akik irgalmasok, akik el tudják tűrni a háborúságot és a szenvedést. Meglepetten hallgatták szavait. Ők egészen mást gondoltak a boldogságról. Talán úgy képzelték el, hogy azok az igazán boldogok, akik le tudják rázni magukról a római igát, vagy akiknek nem kell adót fizetniük, vagy azok, akik parancsolgatnak a szolgáiknak. Jézus itt egészen más fényben tüntette fel az igazi boldogságot.

Elmondta azt is, hogy úgy kell élniük, hogy fényt, utat mutassanak az embereknek az igazi világosság felé, hogy ízesítsék környezetüket, ahogy a só az ételt.

A törvény igazi megtartásáról is beszélt. Nem csak nagyvonalakban kell a törvényt megtartani, de nem is szőrszálhasogatón, hanem megértve annak értelmét.

Az egyik legnehezebben megtartható „törvényt” így fogalmazta meg: „Szeressétek ellenségeiteket, áldjátok azokat, akik titeket átkoznak, jót tegyetek azokkal, akik titeket gyűlölnek, és imádkozzatok azokért, akik háborgatnak és kergetnek titeket.” Máté 5:44.

A hegyen mondta el a mintaimát is, a „Mi Atyánk!”-ot.

„Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved, jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is; mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma, és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek; és ne vigy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól; mert tied az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.”

Elmondta hallgatóinak, hogy ne a földön igyekezzenek kincset gyűjteni, mert ahol a kincsük van, ott lesz a szívük is, tehát minden gondolatukat akkor a pénz gyűjtése és szeretete fogja lekötni.

Amit az aggodalmaskodásról mondott, az ma éppúgy aktuális, mint akkor volt.

„Ezért mondom nektek: ne aggódjatok életetekért, hogy mit egyetek, és mit igyatok, se testetekért, hogy mivel ruházkodjatok. Nem több-e az élet a tápláléknál, és a test a ruházatnál?

Nézzétek meg az égi madarakat: nem vetnek, nem is aratnak, csűrbe sem takarnak, és mennyei Atyátok eltartja őket. Nem vagytok-e ti sokkal értékesebbek náluk?

Aggódásával pedig ki tudná közületek meghosszabbítani életét csak egy arasznyival is?

Mit aggódtok a ruházatért is? Figyeljétek meg a mezei liliomokat, hogyan növekednek: nem fáradoznak, és nem fonnak, de mondom nektek, hogy Salamon teljes dicsőségében sem öltözködött úgy, mint ezek közül akár csak egy is.

Ha pedig a mező füvét, amely ma van, és holnap a kemencébe vetik, így öltözteti az Isten, nem sokkal inkább titeket, kicsinyhitűek?”

 „Ne aggódjatok tehát, és ne mondjátok: Mit együnk? - vagy: Mit igyunk? - vagy: Mit öltsünk magunkra?

Mindezt a pogányok kérdezgetik; a ti mennyei Atyátok pedig tudja, hogy szükségetek van minderre.

Hanem keressétek először az ő országát és igazságát, és ezek is mind ráadásul megadatnak nektek.

Ne aggódjatok tehát a holnapért, mert a holnap majd aggódik magáért: elég minden napnak a maga baja.”

Végül a hegyi beszédet az imádkozás fontosságával zárta. „Kérjetek, és adatik néktek, keressetek és találtok, zörgessetek, és megnyittatik néktek”

Ott a hegyen Jézus Krisztus csupa olyan dologról beszélt, ami a mindennapi élet gyakorlásához elengedhetetlen. Szavaival segíteni akart hallgatóinak, hogyan lehetnének boldogabbak és kiegyensúlyozottabbak. Ő ma is ott áll, és segíteni szeretne nekünk. Figyeljük szavait, tanácsait, és próbáljunk minél többet megvalósítani azokból.

Máté 5:1-7:29.