Homoszexualitásról

Egy bibliai szempontú vélemény a homoszexualitásról

A homoszexualitás időnként lázba hozza a közvéleményt, különösen akkor, amikor Budapesten az éves felvonulásukra kerül a sor. Vannak ellenfelvonulások és szolidarító felvonulások. Ha a társadalom különféle rétegeit nézzük, más-más módon reagálnak a jelenségre.

Az egyházon kívüliek vagy ’buziznak’ vagy modern felfogásukat fitogtatva, a különféle szabadságjogokra hivatkozva rokonszenveznek a ’mássággal’. Az egyházak megoszlanak. Ha nemzetközi viszonyokra nézünk, a legtöbb egyház ’beadta a derekát’ és elfogadta ezt az életformát, sőt vannak ilyen típusú gyülekezeteik, és lelkészeik, esetenként püspökeik is.

Még a legrégibbnek gondolt ZSIDÓ közösség is – igaz, csak egy szavazat különbséggel – elfogadta a másságot a TÓRA ellenében.

A nagy egyházak közül úgy tűnik, csak a katolikus egyház áll ki elvei mellett. Őket sok támadás éri ezért. Ellenfeleik fogást tudnak venni a papi visszaéléseken, amik napjainkban derülnek ki. A másik támadási felület az „ósdiság” – legalábbis támadóik szerint.

Magyarországon még egy történelmi egyház sem fogadta el a homoszexuálisok elvárásait; gyülekezeti tagság, házasság azonos neműek között. Ezen a területen valószínűleg a társadalmi nyomás hatására áttörés várható. Lassú víz partot mos.

Ha a bibliai etikához tartjuk magunkat, akkor nem lehet más alapunk, mint a Biblia.

A melegeknek vannak teológusaik, akik nagyon ügyesen forgatják a szavakat.

Kihasználják a következetlenségeket. Ilyen következetlen kijelentés a keresztények részéről; Sodoma és Gomora pusztulását a lakosság homoszexuális magatartása okozta. Ez így nem teljesen igaz. Ez IS hozzájárult az egyéb bűnök mellett.

A következő, amivel megvédik álláspontjukat, hogy a Biblia csak akkor ítéli el életformájukat, ha az erőszakos, a másikat kizsákmányoló, vagy prostituált jellegű.

A hűséges meleg párok nem követnek el bűnt – látásuk szerint. Némely bibliai kijelentés, mint pl. Dávid és Jonatán kapcsolata, homoszexuális látszatot kap, s lám, a legszebb kapcsolatok közé sorolódik.

Ahelyett, hogy tovább folytatnánk a melegek teológiájának ismertetését, szeretnék a téma orvosi /genetikai/ pszichológiai és bibliai oldaláról írni.

Dr. Falus András biológus a Semmelweis Egyetem Genetikai és Immunológiai Intézetének vezetője a következőket írja:

„A homoszexualitás nagyon nehéz társadalmi probléma, nem mai keletű, mindig létezett a történelemben. Már Platónnak is vannak erről leírásai a Symposionban. Az azonos neműek szexuális kapcsolata létező jelenség, ez elől az ember, a hívő ember sem térhet ki. Ezzel szembesülnünk kell, látnunk kell a hátterét, a következményeit, de számunkra mindenképpen legfontosabb Isten egyértelmű válasza.

Sajnos mi emberek, nagyon gyakran keverjük a fogalmakat, és előszeretettel mossuk össze a jog, az etika és a világnézet bár összefüggő, de mindenképpen elkülönítve kezelendő kérdéseit. Nagyon helytelen, ha világnézeti meggyőződésünkből, Isten igéjéhez való személyes viszonyunkból törvénykező, jogi szempontból ítélkező álláspontot származtatunk, rendszabályokat hozunk és stigmatizálunk.

Mai statisztikák szerint átlagosan a populációnak minden huszadik tagja, tehát 5%-a homoszexuális, vagy legalábbis ilyen hajlama, vonzódása van, amely valamilyen módon egész életében vagy az élete egy jelentős részében hat. A teológiai szempontokat a végére hagyva, a biológiával kezdeném. Ma már egyre többet tudunk a biológiai szabályozásról, azokról a génekről, amelyeket a szüleinktől öröklünk. A genetika, az öröklött tulajdonságok tudománya szerint az öröklődés a legtöbb esetben (jóval 90% felett) nem sorsot jelent, hanem valószínűséget. Ez a mai előadásnak - és szerintem a genetika oktatásának is - talán a legfontosabb mondata. Egy vagy több gént örökölni beállítódást, hajlamot, valószínűséget jelent. Ezt rendkívül sok tényező befolyásolhatja: környezeti, társadalmi, pszichológiai, nevelési hatások. A gének nagyon komoly tartalmat hordoznak a homoszexualitás vonatkozásában is, de nem jelentenek feltétlenül végzetet. Sorsot talán igen, de ez csak az előbbi megállapítás finomítása. Itt is egyértelmű, hogy a világi ítélkezésnek, a hatóság döntéseinek semmi helye nincs e kérdéskör megítélésében, az egy, a sorok írója számára megengedhetetlen, hitünktől gyökeresen idegen határsértésnek minősül.

Egyértelműen tudjuk, hogy a központi idegrendszerben, az agyban egy bizonyos ponton a férfiaknak sokkal több idegsejtjük van, mint a nőknek. A harmadik agykamra körüli régióban van egy olyan terület, amely többek között a szexuális magatartás szabályozásában is szerepet játszik. Ennek a működése még nincs egyértelműen feltárva. A férfiaknak, akik hormonálisan és genetikailag is nyilvánvalóan más szabályozás alatt vannak, legalább háromszor annyi idegsejtjük van ezen a ponton, mint a nőknek. A homoszexuális férfiaknak viszont ezen a ponton ugyanolyan kevés a neuronszámuk, mint a nőké. Ez olyan jellegzetesség, amely nem valami rossz megszokás, beidegződés, hanem tény. Nem szeretnék semmilyen irányban sem szélsőséges véleményt hangoztatni. Nem akarom azt állítani, hogy ez a gének által egyszer és mindenkorra meghatározott sors, tehát semmi felelősséget nem hordoz, aki ilyen adottsággal rendelkezik. Az ún. "meleg" szervezetek gyakran ezt mondják. Ám azt sem mondom, hogy ez csak egy rossz szokás, egy felvett "bűnös" viselkedési forma, amiről könnyen le lehet szokni. Egyik szélsőség sem igaz.

Az idegrendszeri különbség vitathatatlanul bizonyított, abszolút egyértelmű. Van azonban egy másik hiteles tény is. Olyan családokban, ahol sokadik fiú született már, az anya folyamatosan immunizálódik bizonyos hím-specifikus fehérjékkel szemben. Sorozatos, kihordott terhességei során ez a hatás egyre erősebb. Egyértelmű statisztikai adat, hogy ahol sok fiú van, ott a legkisebb fiúknak a homoszexualitásra mint-egy tízszer akkor esélyük van, mint az idősebbeknek. Ezt is tudomásul kell venni.

A legerősebbek az ikervizsgálatokból nyert genetikai bizonyítékok. Az egypetéjű ikertestvér a megtermékenyített petesejt osztódásából származik, tehát genetikailag teljesen azonos. Ha valamelyik egypetéjű ikertestvér homoszexuális, akkor 50% felett van annak az esélye, hogy a másik is az. A társadalmi átlaghoz képest ez tízszeres esélyt jelent. Kétpetéjű ikrek esetében az esély kisebb: 25%. Ha csak testvérekről van szó, akkor a valószínűség már csak 15%. Apai unokatestvéreknél az esély 5%, megegyezik az össztársadalmi átlagértékkel. Anyai unokatestvéreknél viszont megint nagyobb a valószínűség: 10%. Már ennyiből is világos, hogy a genetikai tényezőket nem hagyhatjuk figyelmen kívül. Az is kiderül, hogy ezek az anyai ágon érvényesülnek erősebben. Ha az anyai nagybácsi homoszexuális, a gyereknél nagyobb a genetikai esély, mint az apai nagybácsi esetében. A homoszexualitásra való hajlamban anyai öröklésmenet érvényesül. Az ún. X-kromoszómában megtalálták azt a géncsoportot, amely ezt az ikerkapcsolatot érthetővé teszi, bár a legújabb vizsgálatok részben módosították nézeteinket és más gének esetleges szerepét is felvetették a homoszexualitásban.

Van tehát genetikai alapja a homoszexualitásnak, de az is egyértelmű, hogy ez legfeljebb csak hajlamot jelent. Nincs 100%-os esély egyik vizsgált csoportban sem. És most jön a meglepetés. Az örökbefogadott gyermekeknél, ha az egyik mostohatestvér homoszexuális, a valószínűség szintén 10%! Tehát nemcsak genetikai, hanem környezeti, nevelési, "mintázat-átvevő" tényezők is szerepet játszanak!”

A lélektan területét tekintve a következők játszanak szerepet:

- Internet, TV és más úton „elérhető” filmek, leírások, amik a „másságot” reklámozzák.

- Híres, ismert, vonzó személyiségek nyíltan vállalt „mássága”, a tömegpszichológiai hatás

- Apa hiánya a családból (csonka család) vagy más problémák az apával kapcsolatban.

- Erőszak áldozatai 30%-ban válnak homoszexuálissá

- Egyéb

Mindenképpen látnunk kell azt, hogy a homoszexualitás nem betegség.

• Nincs a betegségek nemzetközi osztályozásában
• Isten nem büntet olyan embert, aki beteg.

Bibliai szemszögből nézve a homoszexualitást másként látjuk. Mielőtt szó lenne erről, közelítsük meg ezt a kérdést egy kicsit messzebbről.

A Biblia szemlélete szerint Isten számára minden ember értékes. Ha minden ember értékes, akkor minden emberhez, bármilyen gondolkodású, bőrszínű, nemzetségű, vagy milyen bűnökkel küzd, szeretettel kell fordulnunk. A szeretet természetesen nem jelenti azt, hogy a bűnnel is azonosulunk. Pl. nem értünk egyet a gyilkossággal, de a gyilkosnak felajánljuk Isten kegyelmét. Isten gyűlöli a bűnt, de szereti a bűnös embert. Jézus követőinek hasonlóan kell látniuk. A szeretet nem takarhatja el a Biblia elveit.

A Biblia tanítása szerint a szexuális intimitás csak egy férfi és egy nő házassági kapcsolatában megengedett.

„Ezért a férfi elhagyja apját és anyját, és feleségéhez ragaszkodik, s a kettő egy test lesz” 1Mózes 2:24. Tehát a Szentírás csak ezt a heteroszexuális formát ismeri el. A Biblia nem ad lehetőséget homoszexuális kapcsolatnak és aktivitásnak, de a heteroszexuális, házasságon kívüli kapcsolatot is tiltja. Krisztus megerősíti teremtési szándékát.

„Így felelt; nem olvastátok, hogy kezdetben a Teremtő férfinak és nőnek teremtette őket, és azt mondta; ezért a férfi elhagyja apját, anyját, s a feleségéhez ragaszkodik és egy test lesz a kettő? Most már többé nem két test, hanem csak egy. Amit tehát Isten egybekötött, azt ember ne válassza szét.”Máté 19:4-6.

A Biblia nem csupán védi a házasságot, hanem elítéli a homoszexualitást. (3Mózes 20:13. 18:22. Róma 1:24-27. 1Korintus 6:9-11.)

A fenti igeszakaszok annyira határozottak, hogy nem lehet másként érteni őket. Sőt nem csupán az Ószövetségből valók, amik úgymond már nem érvényesek.

Meg kell jegyezni, hogy korábban leírtam, hogy a kapcsolattal és aktivitással nem tudunk egyetérteni. Azonban a hajlam még nem bűn. Sok más hajlammal együtt még nem végzetes. Isten kegyelméből gyógyítható. A gyógyítás része lehet adott esetben orvosi segítség és az imádkozás is. A gyógyulás eszköze lehet, hogy azon ’dolgozik’ hogy heteroszexuális lehessen. Megházasodik, stb.

Szeretném összefoglalni mondanivalómat:

• Jó lenne, ha minden kereszténynek mértéktartó tiszta, bibliai állásfoglalása lenne. A „másság” elfogadása csúsztatásnak mondható. A hajlam és a származás nem azonos. A cigányt, a zsidót nem lehet egy kalap alá venni a homoszexuálissal. A hajlam akkor válik bűnné, ha szabad utat adunk érvényesülésének.
• A homoszexuálisokat nem bántani, hanem segíteni kell.
• Lelkigondozás mindenkinek jár. Segítsük a megkísértett embereket. „A bűn az ajtó előtt áll, és rád vágyódik, de te uralkodj rajta!” (1Mózes 4:7.)
• A menekülés valós lehetőség. Ebben legyünk partnerek, segítők!

Gyürüs István