Indiai lány

Indiai lány

 - Apám, misszionárus szeretnék lenni népem lányai és asszonyai között - jelentette ki Liliy Singh, a vékony, sötét hajú indiai kislány.

A büszke hindu szempillája megrebbent.

Arcvonásai csodálkozást, haragot és megvetést fejeztek ki.

- Nagy hibát követtem el - válaszolta elfúló hangon. - A missziói iskolába küldtelek, mert azt hittem, hogy jellemed elég erős, hogy ellen tudj állni a keresztyén tanításnak. Sohasem gondoltam volna, hogy az én lányom ennyire könnyen befolyásolható.

- Apám, megtanultam Jézus Krisztusban hinni - mondta Lily szerényen és alázatosan, de szilárdan - ezért egészen őszinte akarok lenni hozzád és nyíltan az Úr Jézus mellé akarok állni.

- Milyen szégyent hozol rám és az egész családra! Mit teszel velem? Anyád halála óta csak te maradtál nekem. Hogyan vagy képes ezt az új, idegen Istent jobban szeretni apádnál? - A férfi uralkodott haragján, de hangján csalódottságának egész keserűsége érződött.

- Apám, azért szeretlek úgy, ahogy eddig még sohasem szerettelek, mert annyira szeretem a megváltót - válaszolta Lily. Szemébe könnyek szöktek. Hangja remegett, úgy folytatta: - Itt nagy gazdagságban élek. Mindenem megvan, amit csak kívánok. Indiában azonban rengeteg asszony él irtózatos szegénységben, félelemben és reménytelenségben, mert nem hallották az evangélium gyógyító üzenetét, amit pedig én el tudnék vinni közéjük.

- Ebből elég! - kiáltott az apa mérgesen a lányára. Aztán meggondolta magát. Sokkal barátságosabban szólt Lilyhez: - Mutatok neked valamit.

Lily elcsodálkozott. Mit tervez apja? Lement utána a pincébe. Ott apja egy titkos ajtót nyitott ki. Sötét folyosón mentek végig, amelyet apja lámpája is alig világított meg. Egy terembe értek, amelyben néhány láda volt gondosan elrendezve. Az apa letérdelt, fogta az egyik ládát és kulccsal kinyitotta. Mi volt benne? A lámpa halvány fényénél egy halom gyémánt csillogott és ragyogott előttük. Az apa kimarkolt egy csomót és hagyta, hogy ujjai között visszahulljanak a ládába. Lily csodálkozott. Micsoda gazdagság! Csodálkozása azonban még nagyobb lett, amikor az apa egyik ládát a másik után nyitotta ki, és látta, hogy mindegyik drágakövekkel és arannyal van tele.

 Az apa örült:

- Ez családunk gazdagsága, amely nemzedékről nemzedékre gyűlt össze és öröklődött. Mindez a tiéd. Nincs más örökösöm. De csak azzal a feltétellel kapod meg az örökséget, ha megtagadod új hitedet.

Ezeknél a szavaknál a hindu lány ijedten hátrált. Szívében azonban nem volt kérdés. Világosan állt előtte ebben a pillanatban az Úr Jézus szava:

"Mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, a lelkében azonban kárt vall".

Halkan, szeretettel, de belső örömmel mondta:

- Apám, ha egyszer meghalok, nem vihetem magammal ezt a sok drágakövet és csodálatos díszeket. Ha a dicsőségben leszek mennyei Atyámnál, nem is tudok mihez kezdeni mindezzel. De tudod, most és itt van valamim, ami sokkal értékesebb ennél. Békességem és örömem van Megváltómban. Kell ennél több a földön?

Ali Singh jó ideig megkövülve állt ott. Érezte, hogy el akarja fogni a kétségbeesés. Egész gazdagsága sem képes egyetlen lányát eltéríteni ettől az úttól? Csendesen mentek vissza és leültek a verandán álló kis asztalhoz. Alkonyodni kezdett. Ali Singh megparancsolta a szolgának, hogy hozza a teát. Egy ideig egyikük sem szólalt meg. Végül az apa szakította meg a csendet:

- Nem tudom elképzelni, misszionárius legyél, de ismerem Indiát, és ezért tudom, hogy ez az élet kemény és nehéz, de mindenekelőtt nagyon magányos élet. Itthon mindened megvan, amit csak akarsz.

- Apám, nagyon jó vagy hozzám. De a földi vagyon soha nem tett boldoggá. Isten szeretete tölti be a szívemet és nagyon boldoggá tesz. Legnagyobb vágyam az, hogy ezt a szeretetet elvigyem indiai testvéreimnek is.

- A mi népünk tud gyűlölni. Sokan kasztunk árulójának fognak tekinteni. Az életedre törnek és megpróbálnak megölni. Mi lesz, ha majd a halállal kell szembenézned?

- Jézus Krisztus nem hagy el a veszély, sőt a halál órájában sem. A menny dicsőségében vár rám.

- Hagyd már abba! Nem tudod, hiszen még nem is érted, mit beszélsz. Nincs benned ilyen bátorság. A halál félelmetes: remegni és reszketni fogsz. Add fel új hitedet és terveidet!

- Megnyugszol és elengedsz, ha meggyőződsz róla, hogy kész vagyok odaadni az életemet is Jézus Krisztusért.

- Ezt először be kellene bizonyítani.

Lily ajka ebben a pillanatban egészen elfehéredett. Fél percre mintha ijedtség suhant volna át arcán, de utána megint megjelent rajta az a békés, boldog kifejezés, ami annyira jellemző volt rá.

- Apám, te ezt most nem érted, talán később. Kész vagyok meghalni, ha Isten akarja.

Az apa letette teáscsészéjét és megkérte a szolgát, hogy hozzon egy tálkában tejet. Amikor megérkezett a tej, székén mozdulatlanná merevedett, de megparancsolta a szolgának, hogy a tálkát az asztal közelében tegye le a földre. Nem tartott sokáig, hosszú, sárgásbarna, fekete-fehér mintás kígyó bújt elő az asztal alól. India egyik legveszélyesebb kígyója kúszott a tejes tál felé. A szolga rémülten nézte.

- Öld meg a kígyót! - kiáltott az apa. -

Lily érezte, ahogy a lábán kúszott át. Ekkor hirtelen eszébe jutott: Tényleg kész vagy meghalni? Ugyanakkor imádkozni is tudott:

"Úr Jézus, ha most magadhoz akarsz venni, kész vagyok rá.'Apám, nem látod, hogy Isten bátorságot adott a halál közeledtekor? Nem kell félnem a haláltól, mert az Úr Jézus megnyitotta előttem az utat az örök élethez. Halálom órájában hozzá megyek.

Al Singh hangja remegett:

-Igen most már tudom. Inkább megmérgeztettelek volna, csakhogy ne legyél misszionárus. De most látom, hogy a te Istened az igaz, élő Isten. Nem tudok neki többé ellenállni. Legyél misszionárus, Istened küldötte, ha az akarsz lenni. De ne felejts el engem, apádat sem. Nekem is beszélj Jézus Krisztusról