Interjú a tíz leprással

Vajon mit válaszoltak volna...?

Ugyanazt a kérdést tettem volna fel kilenc embernek. Nemrég még mind leprások voltak:

Miért nem ment vissza Jézushoz, hogy köszönetet mondjon gyógyulásáért? Lukács 17:11-19

Íme a vélt válaszok: 

1. Tulajdonképpen nem vagyok én hálátlan természetű, csak először meg akartam mutatni a családomnak és ismerőseimnek, hogy egészséges vagyok. Utána megköszöntem volna, de Jézus már továbbment...
2. Természetesen köszönetet akartam mondani Jézusnak, de csak nem megyek oda hozzá azzal a samaritánussal együtt, hiszen én hívő izráelita vagyok. És mielőtt sikerült valakit találnom, akit odaküldök hozzá, Jézus már továbbment .....
3. Nem akartam pusztán szavakkal köszönetet mondani, hanem egy szép ajándékkal. De én szegény ember vagyok, és semmit sem találtam, ami megfelelt volna...
4. Tulajdonképpen én meg akartam köszönni Jézusnak. Mielőtt megmutattam magam a papnak, meggyógyultam, de nem tudtam, hogy mindig így lesz-e. Most már tudom, de Jézus nincs többé....
5. Majdnem visszamentem én is a samaritánussal, hogy Jézusnak megköszönjem a gyógyulásomat. De akkor sok ember előtt kellett volna kimondanom, akik körülvették, hogy “leprás voltam és te meggyógyítottál.” Szégyelltem magam és nem mentem vissza.....
6. Tulajdonképpen köszönetet akartam mondani Jézusnak - de aztán eszembe jutott, hogy azért a sok jóért sem vár köszönetet, amit nagyon sok emberrel tesz, így én sem ragaszkodtam hozzá....
7. Máskor nem vagyok én hálátlan - de a viszontlátás örömében egyszerűen megfeledkeztem róla, és amikor újra eszembe jutott, Jézus már továbbment.
8. A sok leprás közül Jézus biztosan azért gyógyított meg éppen engem is, mert nagyon rendes ember vagyok.....
9. Én igazán meg akartam neki köszönni. De a legtöbben nem mentek vissza hozzá és én mindig azt teszem, amit a többiek.....
10. A samaritánustól is megkérdeztem: Miért köszönte meg?

Így válaszolt:

• Ha nem vennék levegőt, nem élnék. Nem tudtam volna anélkül hazamenni, hogy ne mondjak köszönetet Jézusnak.

(Indiából)