Irigy volt-e Isten?

Irigy volt az Isten?

A teremtés leírásában azt olvashatjuk, hogy Isten nem akarta, hogy az ember ismerje a jót és a rosszat. Erre a passzusra sokféle furcsa magyarázat született. Vannak, akik szerint Isten egyszerűen irigy volt az emberre, és nem akarta, hogy határtalan tudásra, vagy legalábbis annak lehetőségére tegyen szert. A jó és rossz tudása egyesek szerint egy kifejezés, ami a mindentudást jelenti. A Hertz-féle Tóra kommentárjában azt olvashatjuk, hogy azért nem engedte Isten Ádámot a teljes tudáshoz még az elején, mert „bizonyos ideig távol akarta tartani egyszerű ismeretektől, amíg el nem dönti Ádám, hogy Isten mellé vagy ellene szegődik”.

Vagyis Isten egyszerűen visszatartott információkat az embertől? Nem tűnik túl hihetőnek. (A Pátriárkák és prófétákban azt olvashatjuk, és ez tűnik hihetőbbnek az előbbiekhez képest, hogy a két ősszülő tisztában volt Sátán létezésével és a mennyben folyó harccal.)

Akkor mit jelenthet a jó és gonosz tudása? Ma, amikor tudásról beszélünk, gyakran nem gondolunk többre, mint információ birtoklására. A Bibliában az itt lévő fogalom ([dy ejtsd jáda) ennél többet mond. Ezt a szót használja többek között a házasság létrejötténél is – megismeri a feleségét, és lettek egy testté értelemben. Nem arról van szó, hogy valakinek bemutatták a jövendőbelijét, és mostantól ismerősök, hanem hogy testi kapcsolatban voltak, tapasztalatilag ismerik egymás. Gyakorlati, fizikai eggyé válást ír le, és nem információt.

Nem arról van szó tehát, hogy Isten visszatartott információt. Ádámék tudtak a jóról és a rosszról; ennek hiányában nem lettek volna alkalmasak erkölcsi döntést hozni. Isten egyszerűen azt nem akarta, hogy a rosszat is gyakorlatból, fizikailag, belülről ismerjék az emberek. Nem kell kipróbálni valami ahhoz, hogy el tudjam dönteni róla, hogy nem jó. Isten azt akarta, hogy gyakorlati szinten csak a jót ismerje az ember. A mennyben ez a norma. Csak a jót ismerik gyakorlatból a lények. Nincs tapasztalatuk a másik oldalról. Isten az embertől is csupán ennyit akart. Hogy ne ismerje meg a rossz oldalt, ne szerezzen gyakorlati tapasztalatot onnan, személyes átélésből. Mostanra azt is tudjuk, hogy miért óvott bennünket ettől. Ez az út nem vezet sehová, csak a pusztulásba. Ez veszélyes játék.

Isten tehát nem az információt és a tudást féltette tőlünk: ő az embert féltette a rossz tudástól.