Istenre hagyatkozás

• Amikor fáradtak, magányosak, csüggedtek, csalódottak, túlterheltek vagyunk, és nem látunk kiutat, és amikor úgy érezzük, hogy az emberek nem értenek meg, hogy problémáink elárasztanak bennünket, akkor nézzünk fel. Egyszerű gyermeki imában forduljunk a menny felé és fogjuk meg szerető, gondoskodó Istenünk kezét. Ha kezünk és szívünk egyesül Istenével, Ő ezt mondja nekünk: nem hagylak el téged! Mindig bízhatunk Benne! Akkor is higgyünk neki, amikor a látszat ellene szól!

“Elménket gyakran ellepik a fájdalom árnyai. De ne gondoljunk erre. Jézus szeret bennünket. Megérti gyengeségeinket, ezért megcselekedhetjük akaratát, ha egyszerűen megnyugszunk karjai között. Ami-kor kísértések érnek, aggodalom, szorongás és sötétség veszi körül lelkedet, tekints oda, ahol legutoljára láttad a fényt. Nyugodj meg Krisztus szeretetében és az Ő óvó gondviselése alatt!” (MH. 250-251.)

“Isten nem kéri tőlünk, hogy győzzük le a bűnt a magunk erejével. Azt kéri, hogy jöjjünk közelebb Őhozzá, és szabaddá tesz bennünket, bármi legyen is a problémánk. Isten együtt érez gyengeségeinkkel, s azt szeretné, ha félelmünket és nyugtalanságunkat lába elé tennénk, és elfelejtenénk azokat. Magunkkal foglalkozni, saját érzéseinket tanulmányozni nem bölcs dolog. Ha problémáinknál időzünk, Sátán olyan kísértéseket és nehézségeket támaszt körülöttünk, amivel meggyengíti hitünket és megsemmisíti erőnket.” (MH. 249.)